„…nem létezik elköltetlen pénz. Minden egyes centet elköltesz, amit valaha megkerestél. Minden dollárt elköltesz a bankszámládról, akár tudsz róla, akár nem.

Sokszor a mindennapokban az aprónak tűnő döntések is nagy hatással lehetnek az életünkre, és ez a pénzügyekben sincs másként. Különösen igaz ez akkor, ha valaki hosszú távon gondolkodik a befektetéseit illetően.

A lelkesedés után vallatásokon át halad a világmegváltó ötlet, mire általában nem történik semmi. Magyarországon ugyanis sok a tehetség és az ötlet, de kevés a növekedéshez szükséges tőke. A magyar startupvilág mintha még mindig egy korai fázisban ragadt volna: lelkes, kísérletező, de nem validált. A bizalmi válság viszont létezik: az alapító a befektetőre, a befektető a piacra, a piac pedig a csodálatos megoldásra vár. Miért nem jön a külföldi pénz és mit tehetünk azért, hogy egyszer mégis elhiggye rólunk a világ: érdemes ide kockázati tőkét hozni?

A kamatos kamat az Univerzum legnagyobb ereje – szól az Albert Einsteinnek tulajdonított és sokféle verzióban keringő mondás. Igazából nem tudjuk, ő mondta-e, de a tétel annyira igaz és találó, hogy akár a világ leghíresebb tudósa is mondhatta volna. A HOLD Alapkezelőnél is nagyon sokszor hangsúlyozzuk a mondat fontosságát: az apró, tudatos megtakarítások a kamatos kamat hatása miatt duzzadnak az évek alatt érdemi vagyonokká.

Mindenki kétharmados győzelemre hajt, az aranynak ez idén már sikerült. Az év eleje óta október közepéig a dollárban számolt ára hozzávetőleg a kétharmadával ment fel, folyamatosan újabb történelmi csúcsokat döntögetve – majd az elmúlt hetekben korrigált egy jót.

A közelmúltban benyújtásra és részben már elfogadásra is kerültek azok a törvényjavaslatok, amelyek a kriptoeszközökkel kapcsolatos információcsere magyar jogrendbe való beépítését célozzák. A tervezetek várhatóan jövő év elején lépnek hatályba, és innentől kezdve a magyar adóhatóság a külföldi országban végzett kriptoügyleteinkről is tudni fog. De vajon lehetséges, hogy a NAV részletesebb információkkal fog rendelkezni a kriptoügyleteinkről, mint mi magunk?

A „blind box”, a „loot box” és a hasonló modellek ugyanarra az ösztönre építenek, mint a rulett vagy a sorsjegy: a bizonytalanság izgalmára. Az iparág forgalma ma már 10 milliárd dollár fölött van. Miért lett akkora globális őrület a Labububól, hogy még a magyar agrárminiszter is rácsodálkozott?

Vajon mi ér többet: az arany vagy az aranybánya? Lehet-e egyáltalán győztest hirdetni ebben a versenyben? Az elmúlt 20 év adatait megvizsgálva érdekes következtetésekre jutni: alapvetően a befektetők kockázatvállalási hajlandóságán és reagálási képességén múlik, hogy melyiket érdemes választani.

A mai írást egy bő évtizedes makaói kaszinós történet inspirálta – arról az őrületről, ami napjaink AI-versenyfutásában zajlik. Akkor Makaóban kifogytak a legnagyobb címletű zsetonok, amelyeket papírcetlikkel pótoltak a játékosok. Nincs ez ma sem másképp az OpenAI megsegítésére létrejött különféle konstrukciókkal.

Történelmi részvénypiaci emelkedés, az AI a jövő, vedd a tech szektort, amíg lehet. Ilyen és ehhez hasonló hangzatos szalagcímekkel találkozni a gazdasági lapokban, de vajon érdemes hallgatni ezekre?!