Nehéz lenne, hogy a címről ne jusson eszünkbe a remek sorozat. Azok a családi vállalkozások, akikkel mi dolgozunk, másképp működnek, mint a filmbeli, de a megoldandó feladat hasonló.

A mi családi vállalkozásainknál a kiindulópont egyszerű: az alapító hátra húzódik, hogy helyet adjon a következő generációnak előtérbe kerülni. A mi feladatunk, adott családot, adott családtagokat támogatni ebben.

Jogos a kérdés, miért nem oldják meg önmaguk. Akik megoldják, azokkal nem találkozunk, viszont, akik megkeresnek minket, az alábbiak miatt teszik:

• • érzelmi érintettségük nem ad kellő objektivitást
  • az egyet nem értés állandósult, mozdíthatatlan
  • az alapító dilemmáinak feloldása külső szakembert igényel
  • az örökös alkalmas, de nem úgy szeretné átvenni az üzletet, ahogy az alapító átadná
  • az örökös alkalmatlan, tudja magáról, de hajlandó fejlődni
  • az örökös alkalmatlan, tudja magáról, és nem is akar energiát beletenni a fejlődésébe
  • az örökös jobbnak ítéli a képességeit a valóságosnál
  • több örökös van, más és más elképzelésekkel
  • egészségügyi problémák, vagy az arra való felkészülés
  • az alapító és házastársa válnak, miközben az öröklést kellene megoldani…

A sor hosszú, de nézzük, mi történik, amikor egy családi vállalkozás megkeres minket.

Az ismerkedő beszélgetés két szenior szakember vezetésével, és az összes érintett családtaggal történik. Figyelünk, jegyzetelünk, kérdezünk, és a tárgyszerű információk megismerése mellett, meglátjuk azokat a dinamikákat, érzelmeket, viselkedési formákat is, amiben a család él. Ez azért fontos, mert – amennyiben elköteleződünk a közös munka mellett – a sajátosságaikra tervezünk. Már e beszélgetésekben is rendszerezzük a felmerülő gondolatokat család, vállalat, tulajdon irányítási szempontokból.

Nincs két egyforma család, probléma, megoldás, még akkor sem, ha hasonlónak hangzik. Többször találkozunk azzal a helyzettel, hogy nincs egyetértés már a megkeresésben sem. Leginkább a kapcsolatfelvevő az, aki elkötelezett a fejlesztés iránt, és ezt erőteljesen képviseli már az első alkalommal is. Ugyanez a hozzáállás nem várható el az összes résztvevőtől. Észleljük a különböző hangulatokat, és reagálunk rá. Visszajelezzük amit látunk, és ez a megszólítás megnyithatja a szkeptikust, vagy akár kérdezésre, véleményre bírhatja az ellenségest, és a végeredmény mindig az, hogy közelebb kerülünk egymáshoz.

A következő lépés az összes családtaggal történő egyéni interjú, amiben a családi, vezetői és tulajdonosi megéléseikről, helyzeteikről és céljaikról, motivációikról is beszélgetünk. Ezekben a hatszemközti, intim beszélgetésekben értelemszerűen meghittebb, őszintébb a hangulat, emiatt az addigi meglátásaink mindig kiegészülnek. Előfordul, hogy ellentmondást észlelünk az első alkalommal és az interjún elhangzottak között. Ilyenkor kérdésekkel, visszajelzésekkel dolgozunk, elgondolkodtatunk. A kliens tanul magáról, helyzetéről családi vállalati rendszerszemléletben, mi pedig több információhoz jutunk, és fontos árnyalatokat kap a teljes történet. A mozaik darabkák kezdenek rendeződni, ezzel specializálódik, finomodik tovább a fejlesztési lépések sora. Kirajzolódik, hogy a több generációváltást megélt és legjobb praktikákat alkalmazó nemzetközi tapasztalatokhoz képest milyen rendszerszerűségek és eszközök, módszerek hiányoznak a működésből, amik segítik a könnyedebb működést.

Hasznosak a teljes család bevonásával létrejövő workshop-ok, ahol már mozgásban, közös beszélgetések, family business tudásátadás és feladatmegoldások mellett, kötetlen légkörben jutnak a résztvevők még több megértéshez. A workshopban megismert családi, tulajdonosi és vállalati együttműködés sajátosságait, értékeit elemezve határozzuk meg a következő fejlesztési lépést, azaz, ahol a problémát és lehetőségeket látjuk, oda lépünk.

Szükség lehet páros, hármas, négyes, … beszélgetésekre, ahol már a konkrét döntési helyzetek, konfliktusok kibeszélése, családi – vállalati – tulajdonosi rendszerek kialakítása történik, a megoldások irányába haladva. Értelemszerű, hogy a legtöbb indulat, vita ebben a szakaszban robban.

Ez azért természetes, mert a munka kezdetétől, adott család hozza magával az eddigi mintázatait, aminek sokszor az a legerősebb jellemzője, hogy az alapító egyedül hoz döntéseket. A fejlesztésben eltöltött közös idő, amire kíváncsiságunk, éles kérdéseink, együttérző visszajelzéseink a legjellemzőbbek, eljuttatják a családot addig, hogy közös történetükben előszőr, avagy újra, de elkezdenek beszélgetni egymással. Ez azt eredményezi, hogy az alapító, be tudja vonni a különböző szintű döntéshozatalba a többieket. Kitágul a közös tér, a rátermettek lehetősége, megoszlik a felelősség, ezzel csökken az alapító fizikai, és/vagy mentális magányossága.

Egyik közelmúltbeli munkánk során az ismerkedő beszélgetés alatt az alapító  szájából elhangzott “ dehogy bízom rátok…, nem fogom hagyni, hogy tönkre tegyétek a céget, stb….” mondataiból – még a fejlesztési folyamat lezárulta előtt – az lett, hogy a megtapasztalt, megtanult biztonságával, kiérlelt döntést hozott, átruházta a tulajdont örököseinek, és letisztázta a közeli, és távoli jövő feladatait.

És mi az, ami megkülönbözteti ezeket a beszélgetéseket a már jól ismert családi vitáktól?
Az objektív, külső szakértői szem, a korszerű family business eszköztár, és a megteremtett biztonságos környezet. Ebben a közegben hatalmas értékké válik, hogy kimondódnak és rendezhetőek az addig felszín alatt mérgesedő konfliktusok. Ezektől más, mint a családi, vezetői, tulajdonosi perpatvarok, ezektől sikeres.
Innen lehet konstruktívan, tiszta kereteket biztosítva, elindulni egy minden családtag számára elfogadható, konszenzuson alapuló együttműködés és utódlás lebonyolítása felé.