Jó dolog a végrendelet, de a jellegzetességeinél fogva nem alkalmas például arra, hogy a legjobb megoldást nyújtsa a családi vagyon átadásakor a következő generációnak. „Ez egy statikus állapotot mutató vagyonleltár, amely arra jó ugyan, hogy megállapítsa az örökösök részesedését a családi vagyonból, arra viszont alkalmatlan, hogy biztosítsa az üzleti folytonosságot” – szögezi le Bozsogi Tamás, az OTP Private Banking vezetője.

Márpedig a méretesebb családi vagyonok jó részében képvisel meghatározó súlyt a családi cég vagy cégcsoport. Az ilyen esetekben pedig végképp nem mindegy, hogyan történik meg a felosztás. „Még ha az örökösök el is tudják adni a vállalkozást, a hasonló példákból kiindulva az is előfordulhat, hogy gombokért vesztegetik el egy élet munkáját” – fogalmaz a szakember.

A tapasztalatok szerint sok cégalapító küzd azzal a problémával, hogy egyetlen utódja sem akarja átvenni tőle a stafétát a családi vállalkozásban. Ők többnyire kizárásos alapon jutnak el az értékesítésig, amivel ráadásul nem csupán maguknak okoznak komoly szívfájdalmat: egy jól prosperáló cég eladásával az örökösöket is elzárják a feltételezhető későbbi kedvezményektől.

A kényszerű eladás tehát nem a legjobb választás, de akadhat ennél rosszabb forgatókönyv is: amennyiben váratlan, az alapító cselekvőképtelenné válásával járó tragédia történik. A jellemzően a rendszerváltozás környékén alapított, hagyományosan kézi vezérléssel irányított vállalkozásoknál ez óriási gondot jelent, hiszen a rákövetkező naptól nincs aláíró ember a cégnél, a folyamatok akadozni kezdenek, az utalások leállnak. Egy ilyen helyzetben pedig elég hamar el lehet jutni a működőképesség határára vagy a felszámolásig. Ennél is sötétebb a kép az alapító váratlan halála esetén. „Mire a hagyatéki eljárás befejeződik, addigra a vállalkozás jó eséllyel meg is szűnhet” – mondja Bozsogi Tamás. Szerinte, ha ezeket a borús körülményeket egy esetleges gazdasági recesszió is árnyalja, gyakorlatilag végképp esélytelen, hogy a családi vállalkozásból jól tudjanak kiszállni az örökösök.

Az ezekhez hasonló kényszerhelyezeteket lehet elkerülni a bizalmi vagyonkezeléssel, amelyet akár egyoldalúan, végrendelettel is meg lehet alapítani. Ezzel egyfelől megelőzhető az összegyűjtött vagyon felaprózódása, másfelől teljesen irányítottan, tervezetten lehet megvalósítani a generációs vagyontranszfert. Bozsogi Tamás szerint a körültekintően kialakított bizalmi vagyonkezeléses konstrukció módot ad rá, hogy a vagyonkezeléssel megbízott szereplő a vagyonrendelővel (eredeti példánknál maradva: a családi vagyont eredetileg megalapozó cégalapító-tulajdonos) azonos szemlélettel gyakorolja a tulajdonosi jogokat a szerződésben lefektetett elvek mentén. Ez garanciát jelent a folytonosságra az alapító halálát követően is, így a családi vagyon a későbbiekben is képes gyarapodni, amivel többletkedvezményekhez juttathatja a kedvezményezetteket.

A konstrukció további előnye, hogy nem túl bonyolult a mögöttes szerződéses jogviszony: a vagyonrendelő azzal bízza a vagyonát vagy annak meghatározott részét a bizalmi vagyonkezelőre, hogy azt utóbbi, a vagyonrendelő által meghatározott kedvezményezett(ek) érdekei szerint kezelje és gyarapítsa. Így a családi vállalkozás esetében üzleti és irányítási szempontból egyaránt minden maradhat a régiben, azonban a megoldás arra is lehetőséget adhat, hogy a továbbiakban is optimálisan menedzselt cég ne kényszer hatására, egy üzleti értelemben nem túl szerencsés pillanatban, hanem a megfelelő előkészítést követően, jó időzítéssel és valós értéken cseréljen gazdát.

„A bizalmi vagyonkezelés nagy erénye, hogy a családi vagyon akkor is egyben marad, ha az utódok nem foglalkoznak érdemben annak kezelésével” – szögezi le Bozsogi Tamás, aki szerint a megfelelő konstrukcióval gazdasági bizonytalanságok közepette ugyanúgy garantálható egyfajta stabilitás, mint családi bonyodalmak esetén. Ezzel a megoldással ugyanis olyan személy is bevonható a kedvezményezetti körbe, aki nincs a vagyonrendelő természetes örökösei között, vagy akár olyan is, aki még meg sem született. A megállapodásban ráadásul nem csupán az rögzíthető, hogy a kedvezményezetteket milyen járandóságok illetik meg, hanem a hozzáférés feltételei is. A vagyonrendelő megszabhatja például, hogy szenvedélybetegség fennállása alatt ne járjon az apanázs, ahogyan akár azt is, hogy a kedvezményezett nagykorúvá válásakor vagy a felsőfokú végzettség megszerzésekor jusson hozzá a járandóságához.

A cikknek nem célja az adótanácsadás, azonban mindenképpen érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy a magánszeméllyel, mint vagyonrendelővel magánszemély, mint kedvezményezett javára megkötött bizalmi vagyonkezelési szerződéshez tartós befektetési számla kapcsolódhat, ami a lekötési időszak hosszának függvényében jelenthet adóelőnyt. „Ezért sem mellékes szempont, hogy a számlavezető bank valóban képes-e teljeskörű pénzügyi hátteret nyújtani ehhez a pénzügyi értelemben jellemzően bonyolult konstrukcióhoz” – véli Bozsogi Tamás. Ebben lehet meghatározó szerepe az OTP Banknak, amely a bizalmi vagyonkezelést végző szervezetek számláit is vezetheti, és a bizalmi vagyonkezelésbe vont vagyonelemekhez is van számlakonstrukciója.

A tájékoztatás nem teljes körű, csupán a figyelem felkeltését szolgálja és nem minősül ajánlattételnek, befektetési tanácsadásnak, befektetési elemzésnek vagy adótanácsadásnak. Az OTP Bank Nyrt. bizalmi vagyonkezelési szolgáltatást nem nyújt, amennyiben ilyen szolgáltatást venne igénybe, forduljon bizalmi vagyonkezelési szolgáltatásban jártas szakértőhöz. Ha bővebb információra van szüksége a bizalmi vagyonkezeléshez kapcsolódó banki szolgáltatásról, forduljon privát banki tanácsadójához.