Esetismertető

Az adós Kft. ellen már javában folytak a bírósági perek a hitelező követelései miatt, amikor az adós úgy döntött, hogy eladja egyetlen nagyértékű vagyontárgyát, az ingatlanát, az elsőrendű alperesnek, egy gimnáziumnak. Miközben a hitelezők már bíróságon támadták ezt az adásvételt, az ingatlan gyorsan továbbvándorolt, és egy bizalmi vagyonkezelési szerződéssel 50 év határozott időre a gimnázium tovább ruházta azt a másodrendű alperesre, vagyis a vagyonkezelőre. Az átruházással egyidejűleg a vagyonrendelő gimnázium számára haszonélvezeti jogot alapítottak az ingatlanon.

A vagyonkezelő egy alapítvány, egyben a gimnázium sajátfenntartója volt. Ezen felül a gimnázium és az alapítvány egyaránt tulajdonosa volt az adós Kft-nek.

A felperesek álláspontja szerint ez a bizalmi vagyonkezelési szerződés egyértelműen a hitelezők kijátszására irányult, vagyis fedezetelvonó ügyletnek minősült. Azzal érveltek, hogy az adós a vagyonának átruházásával szándékosan megfosztotta őket attól a vagyontárgytól, amely a követelésük megfizetését garantálta volna. Hangsúlyozták, hogy az ügyletben részt vevő felek között szoros üzleti összefonódások álltak fenn, így a szerző félnek pontosan tudnia kellett arról, hogy az adós ellen perek folynak, vagyis a tulajdonszerző rosszhiszemű volt. Ezen felül a szerző és az átruházó között szerinte a többségi befolyás is fennállt.

Az alperesek védekeztek a kereset ellen. A bizalmivagyonkezelő, mint új tulajdonos, azzal érvelt, hogy ő teljes mértékben jóhiszeműen járt el, és a trust sajátos természete miatt az ő tulajdonszerzése csak ideiglenes és célhoz kötött. Kifejtették, hogy a bizalmi vagyonkezelés egy speciális jogintézmény, amely nem hasonlítható a klasszikus adásvételhez, és a vagyonkezelő feladata csupán a vagyon megóvása a kedvezményezett javára. Azzal is védekeztek, hogy mivel a tulajdonjog nála csak átmenetileg van jelen, maga a konstrukció jellege kizárja, hogy az fedezetelvonó szándékú legyen, hiszen a vagyonkezelő nem szerzett klasszikus értelemben vett saját vagyont.