Családi vagyonkezelés – van ilyen szakma?
A családi vagyonkezelés inkább egy gyűjtőfogalom, egy ernyő, amely több szakma tudását integrálja. A terület mindenesetre exponenciális fejlődést mutat az elmúlt pár évtizedben, és immár sok un. „puha” és „kemény” témát is felölel. A puha témák között érdemes megemlíteni –a teljesség igénye nélkül -a vagyonpszichológia, családtörténet, családi értékrendszer, családfaelemzés, családdinamika, következő generáció felkészítése, családirányítás, családi fórumok, családi alkotmány stb. témaköröket. A „kemény” témák is számosak, úgymint generációkon átívelő vagyontervezés (családi vagyonkezelő holding, bizalmi vagyonkezelés, magánalapítványok), adótervezés, menedzsment-utódlás, cégeladás, végrendelet, házassági szerződés, family office, stb. A fentiekben ezen a fórumon most induló cikksorozatunknak érdemes talán „megágyaznunk” néhány, a terület eddigi fejlődését bemutató gondolattal.
SZERZŐ:
Varga Szabolcs, Gutmann Bank
A XX. század 70-80-as éveiig a szolgáltatásból nagyrészt hiányoztak a „puha” faktorok, a szolgáltatók kizárólag a vagyon megteremtőjével-szinte mindig a férfi családfővel- tartották a kapcsolatot, a megbeszélések tranzakciókra szűkültek és a vagyon megőrzése volt az elsődleges cél. A befektetési lehetőségek is szűkösebbek voltak: részvényekre, kötvényekre, ingatlanra, aranyra és bankbetétekre korlátozódtak.
A 70-80-as évektől fokozatosan teret nyert egy holisztikus megközelítés, mely a generációk különbségeit, a vagyon pszichológiai elemeit és a folyamatosan változó jogi környezetet is figyelembe veszi. Szélesebbé vált a befektetési lehetőségek köre is, elterjedt a befektetési alapok sok-sok formája, valamint a fedezeti-, magán- és kockázati tőke alapok. Az ezredforduló környékén szakmai alapvetéssé vált az „Ingujjtól ingujjig 3 generáció alatt”-jelenség, amely valójában két dologra is utal: az első, hogy a generációváltást csak minden harmadik családi vállalat éli túl, a másik pedig a harmadik generációs csapda. Eszerint az első, alapító generáció szerzi meg a vagyont, a második megtartja a harmadik pedig hajlamos elveszteni. Ennek az időszaknak a kétségbevonhatatlan vívmányai mellett mostanra egy negatívuma is kirajzolódott: gyakran szándékosan hívta elő az ügyfelek félelmeit, majd azokra erősen épített is. A meghatározó nemzetközi szolgáltatók már óvatosabbak, igyekeznek elkerülni, hogy veszélybe kerüljön esetleg a generációk közötti kapcsolat például azzal, hogy a nagypapa már most vagyona eltékozlóját látja unokájában. Szintén nemkívánatos következmény, ha pusztán a félelem vezérelte jogi struktúrák jönnek létre. Nem arról van szó persze, hogy ne beszéljünk a kihívásokról és veszélyekről, de fontos, hogy ne erősítsük ezeknek a jelenségeknek az önbeteljesítő jellegét.
S mi fogja jellemezni a családi vagyonkezelés 3.0 mostantól számított időszakát? Egyrészt, választ kell adni a változó ügyféligényekre. A jelentősebb családi vagyonok kezelésében felmerülnek olyan szempontok, melyek korábban nem voltak annyira lényegesek. Erőteljesebben megjelenik például az a kérdés, hogy mi is a célja a vagyonnal a családnak? Az Y és Z nemzedék egyre gyakrabban kikényszeríti, hogy legyen egyezményes stratégiai cél, ebben egyre többször és direktebben megjelennek társadalmi/környezeti célok is.
Immár hazánkban is jól érzékelhető tendencia, hogy erősödik a generációk közötti együttműködés. Eddig kizárólag a vagyon alapítója döntött, ám a jövő partnerségében jobban bevonják a következő generációt is a keretek kialakításába.
Nemcsak a családon belüli együttműködés erősödik, sokkal inkább csapatmunka lesz a vagyonkezelés is. Együtt kell dolgozzanak céges és családi jogászok, adó- és tranzakciós tanácsadók, szervezetfejlesztők, privátbankárok és családi vagyontanácsadók. Ez több pozitívummal is járhat majd: a résztvevők munkája érdekesebb lesz – ez segíthet például a kissé motivációvesztett privátbanki szakmának- s mivel sokkal több információt kerül integrálásra és multidiszciplinárisabb lesz a megközelítés, a családi vagyon kezelésének színvonala is nőni fog.