A bizalmi vagyonkezelés és a vagyonkezelő alapítvány
A vagyontervezés lehetőséget kínál magánszemélyeknek és cégeknek egyaránt, hogy vagyonukat megvédjék az esetlegesen felmerülő gazdasági és személyes kockázataiktól. Egyes vagyontervezési eszközökkel magánszemélyek a tulajdonukban levő céges részesedéseket és egyes vagyontárgyakat az öröklési szabályok kötöttségeitől mentesen tudják továbbá átadni a következő generációnak. Jelen cikkünkben a két legelterjedtebb vagyontervezési eszköz, a bizalmi vagyonkezelés és a vagyonkezelő alapítvány legfontosabb tudnivalóit és előnyeit mutatjuk be, valamint kitérünk a hasonló külföldi megoldásokra is.
SZERZŐ:
GÁL PÉTER, JALSOVSZKY
A bizalmi vagyonkezelés, vagy bvk a vagyontervezés egyik leghatékonyabb eszköze.
A bizalmi vagyonkezelési struktúra egy háromszereplős ügylet, melynek részvevői a vagyonrendelő, a vagyonkezelő és a kedvezményezett. Az ügylet alapja, hogy a vagyonrendelő a vagyontárgyainak (vagy azok egy részének) a tulajdonjogát egy erre irányuló szerződésben, vagyonkezelési céllal átadja a vagyonkezelő részére. Az átadott (ún. kezelt) vagyon mind a vagyonrendelő mind a vagyonkezelő saját vagyonától innentől kezdve teljes mértékig elkülönül, és ezáltal védve van mind a vagyonrendelő, mind a vagyonkezelő hitelezőitől, kockázataitól. Az átadott vagyon a vagyonkezelő által esetleg kezelt más vagyonoktól is elkülönítve kezelendő.
A vagyonkezelő a vagyonkezelést akár ingyenes akár ellenérték fejében is elláthatja. A bizalmi vagyonkezelés időtartama legfeljebb 50 évig terjedhet.
A bizalmi vagyonkezelés résztvevői
A vagyonrendelő az ügylet alapvető szereplője, akinek a vagyonkezelés feltételeit (például a kedvezményezettek körét vagy akár új vagyonkezelő kiválasztását) joga van széles körben módosítani. A vagyonrendelő, a szerződés időtartama alatt, jogosult újabb vagyontárgyakat is hozzáadni a bizalmi vagyonkezeléshez.
A bizalmi vagyonkezelési jogviszony fennállását a vagyonrendelő halála vagy cselekvőképességének elvesztése önmagában nem érinti. Érdemes erre az esetre felkészülni a vagyonkezelési szerződésben. Egyik lehetőség, hogy a vagyonrendelői pozíció gyakorlását a vagyonrendelő – halála esetére – más személynek átadja. Alternatívaként érdemes lehet erre az esetre protektort kijelölni. A protektor jogot kaphat arra, hogy a vagyonrendelő a halála esetén kijelölje azt a személyt, aki gyakorolhatja a vagyonrendelőt megillető jogokat és teljesítheti a vagyonrendelőt terhelő kötelezettségeket. Ezen személy lehet például a vagyonrendelő családtagja, a bizalmi vagyonkezelési jogviszony kedvezményezettje vagy akár egy harmadik személy is. A vagyonrendelőnek jogában áll a fent említett jogokat és kötelezettségeket korlátozni is.
A vagyonkezelő lehet természetes vagy jogi személy. Jogszabály nem akadályozza meg, hogy a vagyonrendelő akár saját magát egy általa alapított céget nevezzen meg bizalmi vagyonkezelőnek. Ez azzal az előnnyel jár, hogy ilyen esetben az eszközök (pl. egy céges üzletrész) bizalmi vagyonkezelésbe adása nem jár a vagyonrendelő kontrolljának az elvesztésével. Családi vagyonkezelés esetén gyakori egy olyan vagyonkezelő társaság (általában kft.) létrehozása, amely a családtagok vagy családtagok által átadott vagyont kezeli.
A vagyonkezelő felelőssége magában foglalja a vagyon tulajdonosi szemlélettel történő kezelését, a könyvelésről való gondoskodást, a hozamok kifizetését és a vagyon kedvezményezettek részére – a vagyonkezelési szerződéssel összhangban – történő kiadását. A vagyonkezelőnek nem feltétlenül kell aktív irányítást gyakorolnia a kezelt vállalkozások vagy egyéb eszközök felett, bár a vagyonkezelőnek ilyen jog is biztosítható. A vagyonkezelő döntési jogai a részére átadott eszközök felett korlátozottak. A vagyonkezelő döntési jogkörét a jogszabályon túlmenően a vagyonkezelési szerződés rögzíti. A vagyonkezelőnek mindig a kedvezményezettek érdekeit kell szem előtt tartania.
A bizalmi vagyonkezelés valódi haszonélvezői a kedvezményezettek. Nincs jogszabályi előírás arra nézve, hogy kik lehetnek kedvezményezettek. A vagyonrendelő leggyakrabban a saját szűk családi körét jelöli meg kedvezményezettként – de akár maga a vagyonrendelő is lehet kedvezményezett. A kedvezményezettek a bizalmi vagyonkezelési szerződésben meghatározott feltételek szerint és időpontokban részesülhetnek a kezelt vagyonból. A kedvezményezettek köre a szerződésben körülírással is meghatározható lehet és akár olyan személy is minősülhet kedvezményezettnek, aki a vagyonrendelés pillanatában nem él (például a jövőben születendő unoka). A kedvezményezetti státusz feltételekhez is köthető lehet (például bizonyos életkor elérése).
Eseti és üzletszerű vagyonkezelés
Az üzletszerű vagyonkezelés elsődleges célja a vagyonok olyan, vagyonkezelő személy(ek) részére történő átadása, akik az átvett vagyontárgyakat (pl. pénzügyi eszközöket vagy ingatlanokat) hatékonyan és eredményesen tudják kezelni. Üzletszerű vagyonkezelőnek az minősül, aki legalább két bizalmi vagyonkezelési jogviszony alapján végzi tevékenységét. Üzletszerű bizalmi vagyonkezelési tevékenység kizárólag hivatalos engedély birtokában végezhető. Ilyen tevékenységet kizárólag Magyarország területén székhellyel rendelkező kft vagy zrt, az EGT más államban székhellyel rendelkező vállalkozás magyarországi fióktelepe, valamint ügyvédi iroda végezhet. Ahhoz, hogy egy társaság üzletszerű bizalmi vagyonkezelést folytathasson, komoly szakmai és pénzügyi feltételeknek kell megfelelnie, és megfelelő pénzügyi biztosítékokkal kell rendelkeznie
Eseti bizalmi vagyonkezelő lehet természetes személy vagy gazdálkodó szervezet is. Az eseti vagyonkezelő tevékenysége és személye jelentősen egyszerűbb szabályozás hatálya alá tartozik, mint az üzletszerű bizalmi vagyonkezelő. Jelentős korlátozás viszont, hogy egy személy – eseti bizalmi vagyonkezelőként – legfeljebb egy vagyonnak láthatja el a vagyonkezelését.
A bizalmi vagyonkezelési struktúra előnyei
A bvk. struktúra számos adózási és jogi előnyt tud biztosítani. Ezeket röviden az alábbi pontokban foglalhatjuk össze:
Társasági részesedések, vagyonok adómentes értékesítése:
A vagyonkezelésbe való átadás adómentes. Átadáskor a vagyon adómentesen felértékelhető, és ezért annak későbbi értékesítése adómentessé tehető.
Hagyatékátadási eljárásból adódó problémák kiküszöbölése:
A vagyontárgyak és a vagyonkezelésbe adott cégcsoportok feletti irányítás folyamatos lehet a vagyonrendelő halála esetén is.
Öröklésjogi korlátok áttörése:
A bvk.-ba tett vagyon nem része az örökségnek, annak megosztása a kedvezményezettek között az örökhagyó teljes diszkrécióján múlik.
Társasági vagyonok egyben tartása:
Elkerülhető a társaságirányítás vagy társasági vagyon felaprózódása a tulajdonos halála esetén.
Vagyonvédelem személyes felelősség esetén:
A bvk.-ba tett vagyon elkülönül a vagyonrendelő vagyonától és azzal szemben a vagyonrendelő felelősségén alapuló végrehajtás nem vezethető.
Egyéb adózási előnyök:
Ha a bvk. csak pénzügyi bevételt (pl. kamatjövedelmet, osztalékot vagy árfolyamnyereséget) realizál, úgy társasági adó fizetésére nem kötelezett. Emellett tartós befektetési számlát (TBSZ-t) nyithat a bvk. és a TBSZ-en elért hozamokhoz 5 év elteltével adómentesen lehet hozzájutni. Végül megemlítendő, hogy bár a vagyon hozamából származó kifizetések adókötelesek, az eredeti vagyon összegének (tőkerész) kiadása viszont nem von adókötelezettséget maga után. Az illeték a vagyonrendelő és a kedvezményezett kapcsolatára épülve kerülhet kiszabásra.
A vagyonkezelő alapítvány
A vagyonkezelő alapítvány a bizalmi vagyonkezelésnél komplexebb vagyontervezési eszköz, amelynek fő célja a jelentős méretű családi vagyonok több generáción keresztül történő vagyonkezelése és a családi vagyon fennmaradásának biztosítása. A vagyonkezelő alapítvány számos tekintetben hasonlít a bizalmi vagyonkezelésre, azonban az alapítványi struktúrának van néhány sajátossága, amelyet figyelembe kell venni alapításkor.
Az egyik legfontosabb különbség az alapítványok 600 millió forintos tőkeminimuma. Ez azt jelenti, hogy a bizalmi vagyonkezeléssel szemben az alapítvány tőkéjének minden esetben el kell érnie a 600 millió forintos összeghatárt. Ha a tőke három teljes éven keresztül az elvárt minimum összege alá csökken, az alapítvány megszüntetésre kerülhet.
További fontos különbség, hogy az alapítványt határozatlan időre is létre lehet hozni, szemben a bizalmi vagyonkezeléssel, amely maximum 50 évre alapítható. A vagyonkezelő alapítvány alkalmazásával ezért megvalósítható a több generáción átívelő, egységes családi vagyonkezelés.
A vagyonkezelő alapítványoknak a fentiek mellett meg kell felelnie bizonyos személyi feltételeknek is. Az alapítvány működtetéséhez szükséges egy több személyből álló testület (kuratórium) megbízása, aki az alapítvány ügyvezetését ellátja. Ezen felül a vagyonkezelő alapítványnál kötelező felügyelőbizottság létrehozatala és könyvvizsgáló megbízása, ami a működési költségeket is megnövelheti a bizalmi vagyonkezeléshez képest.
Mindazon adózási és jogi előnyöket, amelyeket a bizalmi vagyonkezelés bemutatásánál leírtunk a vagyonkezelő alapítványok is képesek biztosítani.
A bizalmi vagyonkezelés és külföldi változatainak összehasonlítása
Magyarországon a bizalmi vagyonkezelés viszonylag friss jogintézménynek minősül. A BVK a jelenleg is hatályos jogrendszerbe a bizalmi vagyonkezelésről szóló 2014. évi XV. törvénnyel került bevezetésre, azaz alig több, mint 10 éves múltra tekint vissza. Vagyonkezelő alapítványokat pedig 2019 óta lehet létrehozni hazánkban.
Az angol trust és a német Stiftung ezzel szemben többszázéves múlttal rendelkezik. Az első angol trustok a 12. századi keresztes háborúk során alakultak ki a nemesek vagyonvédelmi céljainak érdekében. Az első német Stiftungok létrehozása pedig az 1300-as évekre tehető, ezek célja az egyetemek és közhasznú intézmények fenntartása volt.
Az angolszász trust és a magyar bizalmi vagyonkezelés összehasonlítása
A vagyon kezelése általában különböző jogi eszközök, entitások igénybevételével történik. Magyarországon a bizalmi vagyonkezelési struktúrát alkalmazzák, míg az angol jogrendszerben a vagyonkezelés egy különleges jogi entitás, az úgynevezett trust formájában működik.
A trust (a magyar bizalmi vagyonkezeléshez hasonlóan) jogi kapcsolat, amelyben a vagyon tulajdonosa a vagyonát egy másik személynek vagy szervezetnek adja át, aki köteles azt kizárólag a kedvezményezettek javára kezelni. Az angol common law hagyományában a vagyonrendelőt settlornak vagy grantornak, a vagyonkezelőt trustee-nek, a kedvezményezettet beneficiary-nek, a kezelt vagyont pedig trust property-nek nevezik.
Megkülönböztetünk élő és végrendeleti trustot. Az élő trustot a vagyonrendelő életében hozzák létre egy trust szerződés által. A végrendeleti trustot végrendelettel hozzák létre, és a bizalmi vagyonkezelő halála után keletkezik. A trust lehet visszavonható vagy visszavonhatatlan. A visszavonható trustot a settlor életében bármikor megszüntetheti vagy módosíthatja. Az élő trustok általában visszavonhatóak. A visszavonhatatlan trustot, mint a neve is mutatja, nem lehet visszavonni, csak a settlor által kijelölt kedvezményezettek hozzájárulásával, vagy bírósági ítélettel. A visszavonhatatlan trust esetében a settlor a vagyonnal kapcsolatos jogosultságait, ezáltal a vagyonelemek feletti tulajdonjogot és irányítást is teljes mértékben átadja a trustee-nek. A settlornak ezután nincsen rendelkezési jogosultsága a vagyonelemek felett.
Az angol trust esetében a trustee a kezelt vagyon jogi tulajdonosa, mint a kedvezményezettek bizalmi vagyonkezelője. A trustee-nek kötelezettsége van a kezelt vagyont a kedvezményezettek javára kezelni. Egy truston belül több trustee is működhet. A kedvezményezettek a trust létrehozását követően, vagy a kezelt vagyonból jövedelemhez jutnak, vagy a kezelt vagyon tulajdonjogát kapják meg. A kedvezményezetti részesedések mértékét a trust szerződésben határozzák meg.
A magyarországi bizalmi vagyonkezelési jogviszony hasonló alapokon nyugszik. A vagyonrendelő bizalmi vagyonkezelési szerződés alapján átadja a tulajdonában álló vagyonelemeket a vagyonkezelőnek. A vagyonkezelő kezeli ezeket a vagyonelemeket, majd a szerződésben meghatározott feltételek szerint kiadja azokat a kedvezményezetteknek. A vagyonkezelőnek rendszeresen számot kell adnia a kezelt vagyon bevételeiről és kiadásairól. A vagyonkezelő tevékenységét ingyenesen vagy díjazás ellenében is végezheti. A vagyonkezelő lehet természetes személy vagy társaság is.
Az alapvető különbséget az angol trusthoz képest az jelenti, hogy még a magyarországi bizalmi vagyonkezelési struktúrákat maximum 50 évre hozhatók létre, addig az angol trustok akár több generáción átívelő formában, vagy a visszavonhatatlan trust esetén határozatlan időre is létre lehet hozni.
A magyarországi bizalmi vagyonkezelés abban a tekintetben is különbözik az angolszász struktúrától, hogy a bizalmi vagyonkezelésről szóló törvény élesen elkülöníti az üzletszerű és a nem üzletszerű bizalmi vagyonkezelés szabályozását, ami az angol trust esetében nem jelenik meg. A magyar struktúra esetében az üzletszerű bizalmi vagyonkezelő (aki a jogszabály alapján egynél több vagyonkezelést végez) tevékenységéhez a Magyar Nemzeti Bank engedélye szükséges, míg a trust esetében csak akkor engedélyköteles a vagyonkezelési tevékenység, ha a trustee a vagyonkezelés mellett más pénzügyi tevékenységet is végez.
A két struktúra közötti különbség az is, hogy a trustban a settlor és a trustee személye elkülönül egymástól. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a settlor a vagyonát elhelyezi a trustban, de nincs közvetlen ellenőrzése a trust felett, helyette a trustee felelős a trusthoz kapcsolódó döntések meghozataláért. Ezzel szemben a magyarországi bizalmi vagyonkezelés esetében a vagyonkezelő és a vagyonrendelő akár azonos személy is lehet. A magyar struktúrában a vagyonrendelő meghatározó jogosultságokkal rendelkezik, például a vagyonkezelőt leválthatja, vagy a szerződést is bármikor megszüntetheti.
A német Stiftung és a vagyonkezelő alapítvány
A bizalmi vagyonkezelési jogviszony a német területeken nem a bizalmi vagyonkezelési struktúrához, hanem egy vagyonkezelő alapítványhoz hasonló formában működik, amelyet Stiftungnak hívnak. A Stiftung jogi személy és a magánjog hatálya alá tartozik.
A Stiftung alapítója a vagyont a Stiftung rendelkezésére bocsátja, a Stiftung pedig az alapítványi vagyon kezelése során létrejövő hasznokat az alapító által megjelölt kedvezményezetteknek kiadja. Az alapító lehet magánszemély vagy társaság is. A Stiftung határozatlan időre jön létre, alapításakor meg kell határozni egy tartós célt, aminek érdekében a Stiftung rendelkezésre bocsátják a pénzügyi eszközöket, és kialakítják a szervezetét, hogy az előbb említett cél megvalósulhasson. Az alapítványi struktúra célját az állami adóhatóság megvizsgálja és amennyiben az közhasznú besorolást kap, jelentős adókedvezmények illetik meg.
A magyar vagyonkezelő alapítvány az alapító által rendelt vagyon kezelésére és az ebből származó jövedelemnek az alapító okiratban megjelölt célok és feladatok megvalósítására alapítható. Itt is van egy előírt kötelező tőkeminimum, ami a jelenleg hatályos szabályozás alapján 600 millió forint. A tőkeminimumot ráadásul az alapítvány nyilvántartásba vétele iránti kérelem előterjesztését megelőzően a létesítendő alapítvány rendelkezésére kell bocsátani. A tőkeminimumnak nem része a vagyonkezelő alapítvány által bizalmi vagyonkezelésbe vett vagyon. Az alapító az alapítói jogokat az alapítványra ruházhatja, valamint azok gyakorlására az alapítvány kuratóriumát is kijelölheti.
A két jogrendszer hasonlóságából adódik, hogy a két struktúra számos aspektusában megegyezik vagy hasonlít, van azonban pár eltérés a két struktúra között. Ilyen például, hogy Magyarországon a vagyonkezelő alapítványt törvény által meghatározott tőkeminimummal lehet alapítani, míg a Stiftung esetében ezt jogszabály nem szabályozza, csupán annyi kikötés van, hogy a rendelkezésre bocsátott tőkének elegendőnek kell lennie a Stiftung céljának eléréséhez.
Megjegyzendő továbbá, hogy a német jog is ismeri a magyar bvk-val rokonságot mutató vagyonkezelési formát. Ezt Treuhandstiftungnak, nevezik. A Stiftungtól eltérően a Treuhandstiftung nem rendelkezik saját jogi személyiséggel, valamint létrehozásának eljárása a Stiftunghoz képest sokkal egyszerűbb és rövidebb, az – hasonlóan a bvk-hoz – az alapító és a vagyonkezelő közötti szerződéssel kerül létrehozásra.
