Úgy tudom, hogy nem sokkal a rendszerváltást követően, még a szülői ház pincéjében indította el a vállalkozását. Mit tanított Önnek az előző generáció, és mi az, amit feltétlenül átadna a következőnek?

Én az X generációhoz tartozom, a szüleim alkalmazottként dolgoztak, de édesapám próbált a munkája mellett még külön is pénzt keresni, hogy a családot eltartsa. A vállalkozói lét alapjait azonban nekem magamtól kellett kitalálnom. A szüleimtől a becsületes hozzáállást és a kitartást örököltem, ami párosult maximalizmussal, sok ambícióval és egy nagy adag kreativitással. Talán összességében ezekből lettem az, aki ma vagyok.

Hogyan kezdte bevonni a gyermekét és más családtagokat a cégcsoport napi működésébe? Hogyan készítette fel az utódját arra, hogy egyszer neki kell átvennie a stafétát – ha ez valóban így van?

Egy fiam van, vele nagy szerencsém volt, mert alapvetően mindig érdeklődött a családi vállalkozás iránt, így nem nekem kellett rábeszélnem arra, hogy már iskolás korában a nyári szüneteken is csatlakozzon hozzánk – így megismerve a cég működését. Az iskolaválasztásában is szerepet játszott az a lehetőség, amit a Matusz-Vad Zrt. hosszú távon nyújtott neki. Jelenleg is a cégnél dolgozik és még mindig tart a körutazása, hogy mindent megismerhessen. Közben nekem is számtalanszor kellett újragondolnom a fiam szerepét a cégben, látva a sikereket és a kihívásokat, és ennek megfelelően irányítanom a dolgokat. Szeretném úgy a fiamra hagyni a céget, hogy kihasználva a nagy volument, ne egy óriási feladat- és felelőségkupacot kapjon, hanem inkább egy jól működő menedzsmentet tudjon elnökként majd irányítani és így léphessen a helyembe, ha eljön az ideje.

A családi vagyonkezelési struktúrára inkább azért van szükségem, hogy ezzel biztosítsam a vagyon függetlenségét, egységét és a folyamatok működését még akkor is, ha velem vagy bárkivel a családba történik valami.

Úgy tudom, hogy külső menedzsmentet épített ki a cégcsoport zászlóshajójának számító Matusz-Vad Zrt.-ben. Mennyire vesz részt ma a cégcsoport működésében, és milyen feladatokat tartott meg?

A Matusz-Vad menedzsmentjét belülről építettem fel és teljesen önálló igazgatóságok vannak, amelyek az éves stratégiai terv alapján, saját költségvetéskeretből gazdálkodva dolgoznak. Az egész felett áll egy nekem riportáló tulajdonosi kontrolling osztály, ami ciklikusan ellenőrzi és támogatja a működést, átfogó auditokat tartva, a folyamatellenőrzéseken keresztül, a gazdasági, a HR, a jogi, a higiéniai és a biztonsági területeit részletesen vizsgálva. Nekem, mint az igazgatótanács elnökének, havonta egy board meetingen kell részt vennem, ahol az igazgatók beszámolnak az eredményeikről és a kihívásaikról. Egyelőre úgy tűnik, jól működik a rendszer, a 2024-es évben 25%-kal sikerült növelnünk a profitot és az árbevételünk is meghaladta a 46 milliárd forintot.

Mi volt a legnagyobb kihívás a folyamat során?

A családi vagyonkezelés alapítási folyamatban a jogi státusz megértése volt a család részéről a legnagyobb kihívás, minden más csak technikai kérdés. Én személyesen a vagyongazdálkodással kapcsolatos kihívásokkal szembesültem, mert idáig nem kellett számot adnom arról, hogy mit és hogyan csinálok, most pedig már igen. A további előttem álló kihívás, hogy hogyan adjam át a fiamnak a vagyongazdálkodást, mivel ezen a területen még én is tapasztalatlan vagyok. Nekem a cégek építésében és működtetésében van tapasztalatom, a pénzügyi jellegű vagyongazdálkodás egy teljesen más terület.

Az elmúlt 10 évben nagyságrendileg megnégyszerezte a család vagyonát. Ez az eredmény összefügg a családi vagyon strukturálásával?

Ennél szerencsére még jobbak a számaink a teljes portfóliót tekintve. A vagyont illetően konzervatív stratégiát folytatok, amiben a vagyon újrastrukturálása nem hozott kiemelkedő eredményt. Az üzletben szeretek kockáztatni és ott csodálatos eredményeket is érünk el, a pénzügyi vagyon tekintetében a megőrzés és szinten tartás a stratégiám. Korábban volt már rá példa, hogy komolyabb összeggel elkezdtem tőzsdézni, az elején nagyon jól ment, de a végén befürödtem. Úgy gondolom, mindenkinek azzal kell foglalkoznia, amihez igazán ért.

Ez egy nagyon fontos üzentet. Hogyan látja a hasonló helyzetben lévő cégcsoportok generációváltását?

Szerintem a generációváltáshoz nagy szerencse is kell, mert ha az utód nem hajlandó, vagy nem alkalmas továbbvinni a család fő üzletágait, akkor marad a cégeladás és a pénzügyi vagyonkezelés. A tőzsdézés – minél nagyobb profitot szeretne valaki -, annál inkább hasonlít a szerencsejátékhoz. A műtárgy és az ingatlan is külön szakértelmet igényel. Persze minél nagyobb a vagyon, annál nagyobb a mozgástér a megfelelő szakemberek megtalálására és foglalkoztatására, és ezzel a vagyon megtartására vagy gyarapítására is. A sokadik generáció és az egyre növekvő család kezelése is komoly kihívásokkal jár. Egy svájci többgenerációs vagyonkezelő cég egyik örökösével beszélgettem, náluk az a szabály, hogy a tehetséges gyerekeket kiemelik, helyet adnak nekik a menedzsmentben, a többieket eltartják, de a legmagasabb szintű vezetésre és a vagyon kezelésre mindig külsős, nagyon profi szakembert vesznek igénybe, komoly célkitűzésekkel.

Hogyan látja önmagát, gyermekét és a cégcsoportot 10 év múlva? Véget ért már a generációváltás folyamata, vagy még folytatják?

Nálunk speciális a helyzet, hiszen annak ellenére, hogy csak 53 éves vagyok, már a fő cégemnél nem vagyok az operatív menedzsment tagja, az igazgatótanács elnöki pozícióját töltöm be. Az elnökséget viszont már a koromnál fogva is, egy jó darabig meg fogom tartani. Véleményem szerint nincs semmi ok arra, hogy az óriási tapasztalatomat ne bocsássam a cég rendelkezésére. Ha úgy érzem majd, hogy nem tudok hozzátenni, akkor tervezek ebből a pozíciómból kilépni. A fiam viszont operatívan részt vesz a cég életében és belülről irányítja a folyamatokat. Már egy ideje tagja a menedzsmentnek és csak rajta múlik, hogy mennyi feladatot és felelősséget akar és tud vállalni. Szerintem ez a megoldás azért jó, mert a cégben eltöltött operatív idő fogja majd meghozni a neki azt a tapasztalatot, amivel a helyembe lépve igazán hasznos munkát tud majd végezni a legmagasabb szinten is. A többi vállalkozásommal igazán csak most tudok foglalkozni, hogy egy éve kiléptem a fő cégem életéből. Itt még rengeteg a tennivalóm.