Magyarországon a rendszerváltás utáni években kiépült egy hazai tulajdonban lévő kis és középvállalkozói szektor. Napjainkban ezen szektor állítja elő Magyarország nemzeti jövedelemének 70 százalékát, és közel 50 százalékban biztosítja a hazai munkahelyeket. Megközelítőleg 50 ezer olyan vállalkozás működik ma Magyarországon, ahol a cégtulajdonosok között valamilyen rokoni vagy házastársi, apai, anyai vagy testvéri kapcsolat van. E szektoron belül a családi vállalkozások száma megközelítőleg 30 ezer. A családi vállalkozások alatt olyan vállalkozásokat értünk, amelyek definíciószerűen önmagukat családi vállalkozásnak tartják, vagy ahol a cég legalább 51 százaléka egy család tulajdonában van, és a család részt vesz a vállalkozás irányításában, vagy a családtagok alkalmazottként vállalnak szerepet a vállalkozás működtetésében, vagy a vezetést és a tulajdont is részben vagy teljes mértékben a családon belül kívánják átadni.

Nem nehéz kiszámolni, hogy az 1990-es évek elején vagy közepén alapított családi vállalkozások elérkeztek/elérkeznek a generációváltáshoz. Egyes hazai felmérések szerint a családi vállalkozások 39 százaléka tekinthető generációváltó cégnek, ami azt jelenti, hogy az elkövetkező tíz évben esedékessé válik a cég irányításának átadása. Sikeres generációváltáson a szóban forgó vállalkozások mindösszesen 7 százaléka esett át.

A nemzetközi trendeket illetően, a Family Business Consulting Group USA 2015-ben készült, globális vonatkozású felmérését érdemes alapul venni. A vizsgálat szerint a családi vállalkozások 30 százaléka éli túl az első generációváltást. A második generációváltás sikeressége mindösszesen 10 százalék körül mozog, és még ennél is rosszabb a helyzet a harmadik körös generációváltáson átesett vállalkozások esetében, ahol a túlélés mindösszesen 5 százalék.

Itthon általánosságban elmondható, hogy nincs generációkon átívelő tudás és tapasztalat a cég utódoknak történő átadásában. A kiinduló helyzet az, hogy a vállalkozás alapítója 25-30 éve ül a vezetői székben. Sok esetben a kialakult vállalati méret nem tudatos döntések sorozatának köszönhető, hanem az eseményekkel való sodródásának. Időközben a világ rohamosan fejlődik, technológiai újítások, innovációk jelennek meg, az üzleti modellek változnak, és nem biztos, hogy a vezető kellő mértékben és megfelelő módon reagál rájuk.

Úgy is fogalmazhatnánk, hogy generációs csapdahelyzet alakul ki.

Másik komoly kihívás abban mutatkozik, hogy a családi vállalkozások mindösszesen 10 százaléka rendelkezik valamilyen írásban rögzített utódlási stratégiával, és a szóban forgó vállalkozások 50 százaléka még szóbeli stratégiát sem fogalmazott meg az utódlással kapcsolatban. Ebből kifolyólag kiemelten fontos kihívásnak bizonyul a cégvezetők számára az örökösödési és utódlási tervek mihamarabbi kialakítása. Persze a folyamatot egyértelműen, nem csak jogi oldalról szabad megközelíteni. Fontos az emocionális oldalt is figyelembe venni. Egy élet munkájáról beszélünk, amit szép lassan el kell engedni.

A témát természetesen érdemes az utódok aspektusából is megvizsgálni. Az első és legfontosabb kérdés, hogy van-e a családban megfelelő kompetenciával rendelkező utód. Ha van, szeretné-e a vállalkozást tovább folytatni, vonzó e számára a vállalkozás által nyújtott jövőkép. Fontos megemlíteni, sok esetben még ha lenne is kompetens második generáció a családban, gyakran előfordul, hogy már nem itthon végzi az egyetemi tanulmányait, vagy már megtalálta számítását külföldön, és egy más típusú karrier építésbe kezdett. Ilyen és hasonló esetben érdemes a cégvezetőnek elgondolkodni egyéb alternatívákon is, mint például egy külsős vezető bevonása, a tulajdonrész egy részének értékesítése a társtulajdonosnak (amennyiben van társtulajdonos), vagy egy már meglévő munkatárs bevonása a vezetésbe, akár tulajdonrész átadásával is.

Természetesen vannak olyan esetek is, amikor a megfelelő kompetencia találkozik a megfelelő akarattal, és az utód hajlandó és képes is tovább vinni a céget. Ezen esetben a tulajdonrész átruházásának mikéntje a fontos szempont. Megkapja-e ajándékba? Majd örökölni fogja? Ki kell vásárolnia? Azt is érdemes tisztázni, hogy mik a felé támasztott követelmények, mik a felé irányuló konkrét elvárások, milyen típusú segítségekre számíthat, és mennyi ideig.

Azt gondolom, hogy a fent említett kérdéseket minél hamarabb érdemes elkezdeni tisztázni, rendbe tenni ott, ahol még nem történt meg. Saját tapasztalatom az, hogy egy hirtelen jött sajnálatos esemény sokszor roppant nehéz kihívások elé állítja az utódokat és a vállalkozásokat is. Sok utód csak akkor döbben rá, hogy mennyi ingatlan, mekkora pénzügyi vagyon és hány cégtulajdon sorsa felett kell majd rendelkeznie a továbbiakban. Mindezt gyakorlat, megfelelő tapasztalat és kapcsolatrendszer hiányában.