USA-kivételesség? Hogy mi?

Az Egyesült Államok értékei, politikai rendszere és történelmi fejlődése egyedülálló az emberi történelemben (…), az Egyesült Államoknak rendeltetése és joga is van arra, hogy megkülönböztetett, pozitív szerepet játsszon a világ színpadán

– legalábbis ezt írja az „American exceptionalism” nevű Wikipedia-szócikk.

Donald Trump visszatértével az Egyesült Államok „kivételessége” újra napirendre került, az elnök szívesen visszavezetné országát a glóbusz egyértelmű vezető helyére, ahonnan Kína egyre nyíltabban próbálja leszorítani.

Az USA messze a legjobb

Nekünk, tőkepiaci befektetőknek az exceptionalism legegyértelműbb példája az amerikai részvénypiac túlsúlya minden máshoz képest. Az elmúlt évek ugyanis szinte kizárólag az amerikai techszektorról szóltak a részvénypiacon, a helyi big-tech papírjai gyakorlatilag agyonverték a világot, az uniós és a fejlődő piacok árfolyamainak többsége mintha egy helyben toporogva nézte volna végig mindezt.

És alapvetésnek látszik, hogy ez mindig is így volt, az exceptionalism értelmében az Egyesült Államok a tökéletes kapitalista rendszer.

Hiszen az amerikai tőkepiacnak nagyon komoly múltja van, már száz évvel ezelőtt is ott voltak a legnagyobb, legjobban menedzselt és legjövedelmezőbb vállalatok, a helyi vállalkozószellem és üzleti gondolkodás pedig az átlagembernek is elérhetővé tették az amerikai álmot.

Szóval mindig is az amerikai tőkepiac volt a legjobb.

De tényleg így van?

A szokásos hétfő délutáni, piaci fejtágítónkon került elő a Bridgewater Associates gyűjtése a témában, és minket is meglepett az eredmény, ami az egyes részvénypiacokat rangsorolja a biztonságosnak tekintett állampapír-hozamokat meghaladó többlethozam alapján.

Történelmi távlatból nézve ugyanis az amerikai tőkepiac ugyan jó, de erős túlzás feltételezni, hogy mindig megverte a világot.

Az elmúlt 12 évtizedben ugyanis mindössze háromszor sikerült tényleg megvernie az egész világot, és csak négy olyan évtized volt, amikor jobban teljesített, mint egy, az adott évtizedben földrajzilag is kiegyensúlyozott portfólió (ez utóbbit jelöltük úgy, hogy „Kiegyensúlyozott portfólió”, a számítási módszertan minden évben újrasúlyozta az egyes piacokat).

A 2010-es években és most, a még csonka 2020-as évtizedben az USA az egyeduralkodó, szintúgy nagyon nagyot ment (de nem volt a legjobb) az 1990-es években, amelyek végét a mostani AI-mániához hasonló dotcom-lufi fűtött.

De a 2000-es évtizedben, a dotcom-lufi kipukkanását követően az egyik leggyengébben teljesítő ország volt. Sőt, ezt megelőzően egészen az 1920-as évekig kell visszamennünk, hogy olyan évtizedet találjunk, amelyben az amerikai részvények teljesítménye a többlethozam alapján jobb volt az átlagosnál.

Tehát volt közel 70 év, amikor Amerika a többlethozamok alapján bőven alulmúlta a világátlagot. Nyilván temetni sem kell az amerikai piacot, az ábrán relatíve ők a legjobbak: az egyes évtizedekben az USA-é a legtöbb első hely, és a dobogón is ők végeztek legtöbbször. De távolról sem verik agyon a világot, ha a hozamokról van szó.

És a dologhoz nyilván hozzátartozik az is, hogy mindez saját, relatív teljesítmény. A grafikonba mélyedve jól látszik, hogy egy-egy nagyobb válságból, esetleg háborúból kilábaló, alkalmasint rommá lőtt országban az alacsony bázis miatt óriási felfutásokat látni. Míg amerikai földön az elmúlt 120 évben nem volt háború, addig Európát több is meggyötörte, így relatíve sokkal nagyobb megtérülésre számíthattak a helyi befektetők még úgy is, hogy a tengerentúli piac rendkívül stabil volt.

A történelem diktál

A grafikont böngészve látható, hogy sok évtizedben, pláne a békeidőkön kívül a geopolitikai viszonyok diktálnak: az évszázadban két meghatározó háború hatásai látszanak a grafikonon.

• Az első világháború kapcsán jól látni, hogy az 1910-es években az antant győztes hatalmai, Franciaország, az Egyesült Királyság és az USA vezette a ralit.
• Az első világháború után, a ’20-as és ’30-as években a ritka alacsony bázisról talpraálló Németország győzött.
• A ’40-es évek jó részén végighúzódó második világháború után az évtized győztese a fentiekkel ellentétben a háborúból teljesen kimaradó Spanyolország volt, míg
• a háború után a szintén közel nulláról felálló Olaszország, Japán és Németország (akkori állapotában persze NSZK).
• A ’60-as és ’70-es évek a szintén egy háborúból kilábaló és onnan növekedési mintapéldánnyá váló Dél-Koreáé voltak, és így érkeztünk meg a
• ’90-es évekre, amikor az USA egyedül maradt a bolygó ura, és ha már ott voltak, behúzták az egész évtizedet.

A grafikon egyik fő következtetése, hogy befektetőként érdemes nagyon komoly válságokból kilábaló, való vízióval bíró országokat keresni. A másik a földrajzi alapon történő diverzifikálás fontossága, ami most, amikor az USA lehetetlenül túlértékeltté vált, kis túlzással életet menthet.