D

Aktualitások

Ráncfelvarrás vagy modellváltás?

Családi vagyontervezés egyik előkérdésének tekintem azt, hogy a vállalkozó család megértse a saját működési modelljét: milyen működési modell mellett érték el a sikert? Emellett feltárandó az is, hogy mit szeretne ezen modellből ebből megtartani a következő generáció és mely elemek azok, amelyek már inkább tehernek tekint. Más szóval: a család csak egy ráncfelvarrást, „faceliftet” szeretne az eddigi sikeres modellen, vagy modellváltásra van szükség?

családi vagyonkezelés

SZERZŐ:

Dr. Szabó Levente, KLART Legal

Épp ezeken a kérdéseken dolgoztunk együtt egy vállalkozó családdal az elmúlt hetekben:

  • Mi volt a sikeretek titka az elmúlt 35 évben?
  • Az alapítói generáció rendkívül kemény munkája. Nem voltak szabad hétvégéink, akkor is ügyféltalálkozókat szerveztünk. Kiszolgáltunk minden ügyféligényt és visszaforgattunk minden vagyont a vállalkozásba. A gyerekeink is bent dolgoztak a cégben kicsi koruktól fogva.
  • Tehát a közös „gyereketek”, a cég kettőtök, sőt még a gyerekeitek teljes figyelmét lekötötte az elmúlt 35 évben?
  • Igen, így volt. Bár ez már nyűgös, de nem tudunk leállni. Most is ugyanúgy csináljuk, mint korábban. Épp egy új üzletágat indítottunk…… És sajnos azt látjuk, hogy a gyerekek is ezt az életet élik már, pedig mi egy jobb életet szántuk nekik.
  • Ti is szeretnétek változtatni ezen? – fordulunk a gyerekekhez.
  • Igen, nem szeretnénk már nonstop a céggel foglalkozni. Élhetőbb, emberibb életet szeretnénk. Szeretünk dolgozni a cégben, de ezt a szüntelen munkálkodást már nem szeretnénk folytatni. Összeszámoltuk, legalább 20 szerepben zsonglőrködünk minden nap, ez már elviselhetetlen.
  • Akkor kimondhatjuk, hogy megszületett a közös családi elhatározás, hogy nem faceliftet szeretnétek, hanem modellváltást? Olyan céget szeretnétek építeni a jövőben, amely élhető életet biztost a következő generációknak?
  • Igen, pontosan.
  • Ez csak akkor lehetséges, ha fókuszáltok, a szerepeket szétosztjátok, aminek nincs gazdája, megszüntetitek vagy eladjátok. Nézzük meg közösen, melyek azok a részek, amelyekre szükségetek van és amelyek a Ti figyelmeteket igényli. És nézzük meg, hogy hol lehet megosztani vagy elengedni a kontrollt és ezzel növelni a likviditást.

A P(m)atriarchális modell és a ráncfelvarrása

Az alapítói generáció gyakran p(m)atriarchális modellben építkezett. Ebben a modellben a vállalat és a család élén is általában egy személy vagy egy házaspár áll. Feléjük teljes a család bizalma, idejükért, figyelmükért és szeretetükért (rossz esetben vagyonukért) küzdenek a családtagok. Cserébe segítő kézzel ott állnak mellettük. Ez egy személyorientált rendszer. A változó külvilág, a bizonytalanság feldolgozása, kiegyenlítése a vezetők „fejében” zajlik. Ez a személy sokszor gond- és túlterhelt. Mivel évtizedek óta megszokták az extrém terhelést, ezért szinte már fel sem tűnik nekik. Teherbírásuk és hatékonyságuk sokszorosa a körülöttük lévő „átlagemberekének”, legyenek ezek családtagok vagy munkatársak. Hatásuk egyúttal nyomasztó is. Kétségtelenül óriási előnye ennek a rendszernek, hogy gyors, világos és hatékony a döntéshozatal. Ezért ez a magától értetődő modell sokak számára, ebben hisznek, más nem képzelhető el számukra. Előny az is, hogy stabil a vezetés. Persze csak addig, amíg a személyek bírják „szusszal” és ott vannak a kapitányi hídon. Ha már nem bírják, mert például az extrém terhelés már megbontotta az egészségüket, akkor nagy az esélye a vezetői vákuum kialakulásának.

Az utód kinevelése nagyon nehéz, mivel egy ugyanolyan „SzuperMárió” a lehető legritkább esetben található a következő generációban. Ráadásul, ha ki is nevelődne valaki, akkor a többi családtaggal el kellene számolnia, amely kivásárlás pénzügyi terhe nagyon megterhelheti a családi vagyont, a vállalatot.

Változásnál tehát eléggé rugalmatlan ez a modell. Elengedése nehéz. Sok esetben panaszkodnak a családtagok és a munkatársak, hogy a p(m)atriarcha nehezen engedi el a céget. A valóság azonban gyakran az, hogy éppen a fordítottja igaz: a környezet engedi el nehezen ezt a vezetőt, mivel számukra nagyon kényelmes az ő jelenléte. Ezért futják újra és újra ugyanazokat a köröket.

Az ilyen modellben zajló utódkeresés során gyakran látom azt, hogy az alapítók nagyon szeretnének hinni egy kiszemelt családtag utódban. Maguknak sem merik kimondani azonban, hogy a kiválasztott trónörökös nem elég rátermett. Ebből lesz aztán a ráncfelvarrás, a „facelift” megoldás, ami nagyon kivételes esetben vezet optimális megoldáshoz.

A modellváltás útjai

Mit lehet tenni rátermett trónörökös hiányában? Modellváltásban érdemes gondolkodni, amely alapvetően három irányú lehet:

(i)  „aktívan dolgozó család” modellje

Ebben a modellben a család erős csapatként dolgozik és operatívan vezetik is a vállalkozást. Központi kérdés, hogy mindig legyen cégben dolgozó családtag vezető, enélkül a vállalkozás elképzelhetetlen. Előny a családi összetartás, kihívás viszont, hogy az egyes családtagok különbözőségét kezelni kell. A legfőbb kérdés, hogy kié legyen a végső szó?

Manapság talán ebben a modellben gondolkodik a legtöbb magyar vállalkozó család. Az ebben a modellben kialakított hatalomegyensúly és legitimációs struktúra azonban ritkán stabil hosszútávon. Családi dinamikák bejöhetnek a vállalkozásba. A kockázatokat kezelni kell és ez a modell állandó figyelmet igényel. Egy erős és jól működő családi csapat kialakítása esetén azonban sokkal nagyobb teljesítményre lehet képes ez a modell, mint „az első széria”.

(ii)   „aktív tulajdonosi család” modellje

Ebben a modellben a vállalkozó család profi vezetést kap a vállalathoz, a legjobbat, ami a piacon elérhető. A család magáért az értékrend meghatározásáért és stratégiai irányításért, és nem az operatív vezetésért gondolja felelősnek magát.

A modell előnye a professzionalizálási logika természetessége. Erős a kockázata azonban a családiasság és a kapcsolatok elvesztésének. Ebben a modellben a feladat és fókusz a családtagok integrálásán és az utód generáció felelős tulajdonosi képzésén kell legyen.

(iii)  „befektető család” modellje

Ez a modell azoknál gyakori, akik az eredeti vállalkozásukat eladták és már csak közös vagyonkezelés zajlik. Családként a vagyon menedzsmentjét és maximalizálását tartják fontosnak, közösen fektetik be a vagyont, fő szempont a megtérülés. Feladatuk a vagyon megtartsa és kockázatkezelés. Előny ilyenkor a professzionalizálás, erős a kockázat azonban, hogy nincs érzelmi kötődés a cégekhez és egymáshoz, a szétesés tendenciája erősödik. Ebben a modellben a feladat lehet új kötődési pont keresése, csapatformálás, közös szociális aktivitás, közcélú alapítvány létrehozatala.

Bármilyen döntés is születik a vállalkozó család jövőbeni modelljéről, két dolgot nem lehet figyelmen kívül hagyni: Egyrészt a modellváltás nem gyors folyamat. Dönteni lehet ugyan róla viszonylag gyorsan, a megvalósítás útja azonban ellenállásokkal és hibákkal szegélyezett, folyamatos gyakorlást és türelmet igényel. Másrészt ezeket ezt már nem lehet egyedül eldönteni, úgy mint az alapítók idején és alapfeltétel, hogy a családtagok a megvalósításban valódi csapatként működjenek együtt. A vállalkozó családtagok csapatkénti együttműködése pedig nem magától értetődő, azt építeni, tanulni és gyakorolni kell.

családi vagyonkezelés

Szeretnék rendszeresen értesülni a friss tartalmakról