D

Aktualitások

Ez fájhatna csak igazán az inflációkövető állampapír befektetőinek

Ahogy tetőfoka felé közeleg (mind nagyon reméljük) a magyar infláció szintje, egyre inkább kezd rászokni a magyar lakosság a Prémium Magyar Állampapírra (PMÁP vagy jelenlegi sorozatai szerint PMÁP 2030/J, PMÁP 2027/K), mint befektetésre. A 16 százalékos kamat idén és a még ennél is magasabb (a mostani várakozások szerint), akár 17-19 százalékos kamat jövőre épp elég indok arra, hogy miért ez legyen az egyik legkedveltebb lakossági állampapír-befektetés.

inflációkövető állampapír

SZERZŐ:

hold_alapkezelo_logo_1

SOÓS PÉTER, HOLD

Mi sem mutatja jobban a befektetés népszerűségét, mint az, hogy idén tavaszra az ÁKK adatai szerint már 5300 milliárd forintnál is nagyobb értékben tartott inflációkövető állampapírt a magyar lakosság. Ez rendkívül sok pénz a teljes lakossági megtakarításokon belül.

Olyannyira rápörgött a lakosság, hogy a beindultak az ilyenkor már megszokott spekulációs befektetések is. Csak a múlt héten két „remek” konstrukciót is hallottam ezzel kapcsolatban.

Az első esetben azt mesélte nekem valaki, hogy éppen szabad felhasználású, (és egy másik esetben jelzálog) hitelt vesz/vett fel, hiszen annak a kamata jóval alacsonyabb a 16 százalékos PMÁP-kamatnál. Így a megkapott hitelösszeget PMÁP-ba fekteti, utóbbi esetben nem cash-ből vásárol ingatlant, hanem a cash-ét inkább PMÁP-ba fekteti és hitelből veszi meg azt.

Mindkét konstrukciónál elhangzott, hogy hiszen, ha esetleg az infláció egy-két éves távlatban leesne, vagy a hitelkamat felmenne a PMÁP kamata fölé, akkor meg egyszerűen eladja a PMÁP-ot (1 százalékos díj mellett) és visszafizeti a hitelt. Ezzel a megoldással ingyen lehet pénzt csinálni. Kockázat nélkül.

Egy dologgal nem számol azonban az, aki ilyen vagy ehhez hasonló konstrukciókban fekteti be Prémium Magyar Állampapírba a pénzét, azzal, hogy

a Prémium Magyar Állampapír nem tökéletesen likvid!

Előfordulhat, hogy az Államadósság Kezelő Központ úgy dönt, hogy nem 1 százalékos „díjért” veszi vissza az inflációkövető papírt, ha lejárat előtt akarja valaki visszaadni. Az ÁKK bármikor dönthet úgy is, hogy ezt a díjat megemeli, bármekkora értékre vagy akár olyan döntés is születhet, hogy egyáltalán nem veszi vissza a kötvényt a lejárat előtt az államadósság-kezelő. És ha ez így is történne, akkor sem csinálni semmi olyat, amit nem mondott el előre. Nem minősülne ez utólagos feltételmódosításnak, nem minősülne államcsődnek sem. Akárhány PMÁP-befektetővel beszélek erről, ez a kijelentés szinte mindenkit meglepetésként ér, mondhatni szíven üt.

Nézzük, hogy is van ez!

Az első lakossági állampapír fajtánál a szuperállampapírként is elhíresült Magyar Állampapír Plusznál (MÁP+) valóban „elkövette azt a hibát” az Államadósság Kezelő Központ, hogy a kötvény „nyilvános ajánlattételébe” vagyis a kibocsájtási dokumentációjába beleírta, hogy a kamatfizetéseket követően korlátlan mértékben és mindenféle díj nélkül (névértéken) visszaveszi akár lejárat előtt is ezt a papírt a befektetőktől. Vagyis ez a papír évente egyszer valóban tökéletesen likvid volt. Amint 6 százalék fölé ment az állampapírhozam (ez tavaly következett be) szinte minden a megtakarítására odafigyelő befektető rá is öntötte ezt a papírt az ÁKK-ra, aki vissza is vette ezt.

Erre a helyzetre reagálva az ÁKK annyit módosított, hogy az időközi (vagyis a kamatfizetést követő öt napon kívüli) visszaváltási díját az akkor megszokott 0,25 százalékos mértékről egyoldalúan 0,5 százalékra emelte. Viszont ebből biztosan tanult is az ÁKK, így a MÁP+-on kívül lakossági állampapírok esetében ilyen idő előtti visszaváltási kötelezettséget már nem vállalt a kötvények kibocsátási tájékoztatójában.

Sőt, ha tüzetesen elolvassa az ember a most legkedveltebb 7 éves Prémium Magyar Államkötvény (PMÁP 2030/J) hivatalos ismertetőjét abban szó szerint a következőt írja a kibocsátó:

„Törlesztés, visszaváltás: A Prémium Magyar Állampapírt a Kibocsátó lejárat előtt nem váltja vissza. A Prémium Magyar Állampapír névértékének visszafizetése a lejáratkor egy összegben esedékes.”

Teljesen korrekt, egyenes beszéd.

Akkor mégis hogyan is működik az az elhíresült „úgyis 1 százalékért vissza lehet váltani” szabály? Ennek a pontos részletiről itt írtam még 2019-ben, ez azóta sem változott. Röviden frissítve a korábbicikket az mondható el, hogy az ÁKK (Államadósság Kezelő Központ) nem vállal visszaváltási garanciát, viszont árjegyzőként árat jegyez a korábban kibocsátott lakossági állampapírokra. Vagyis mégis visszaveszi azokat idő előtt is, de az általa meghatározott feltételekkel.

A hangsúly, itt az „általa meghatározott feltételeken” van! Ezt úgy kell érteni, hogy az ÁKK minden egyes nap feltölt egy dokumentumot, a honlapjára, amelyben leírja, hogy éppen azon a napon mik is ezek a visszaváltási feltételek. A mindekori aktuális napi feltételrendszer itt érhető el. Ezt, ha most megnézzük a PMÁP 2030/J-re és minden más prémium államkötvényre valóban 1 százalékos kvázi visszaváltási díjat alkalmaz a kincstár, és így volt ez a múlt héten és minden korábbi napon is.

DE!

Ezt megváltoztatni mindössze annyi, hogy holnap egy másik számot ad meg a kincstár és már nem a névérték 99 százalékán (azaz a 100 százalékhoz képest 1 százalékkal rosszabb áron) veszi vissza ezen állampapírokat, hanem írhat oda 98, 97, 95, 90 vagy akár ennél is durvább százalékos árat 2,3,5,10 vagy ennél is magasabb százalékos díjra emelve a lejárat előtti visszaváltás költségét. És ez nem jelentené semmilyen korábban leírt szabály megsértését. Nem jelentene nemfizetést, államcsődöt.

Még csak inkorrekt sem lenne, hiszen mindenhol megfelelően tájékoztatják azokat, akik ezeket a papírokat megveszik arról, hogy „A Prémium Magyar Állampapírt a Kibocsátó lejárat előtt nem váltja vissza.” legfeljebb napi áron az éppen aktuális árjegyzés alapján visszaveszi a kötvényt az ÁKK, ha kedve tartja.

Az már csak egy kis extra, hogy ugyanezen árjegyzés alatt az apróbetűs részben az olvasható, hogy a lejárat előtti visszaváltásról:

a Bónusz, Kétéves és Prémium Magyar Állampapírok esetében maximum 50.000.000 Ft névérték vételére jelentenek kötelezettséget”.

Ennél még fontosabb azonban az az „apróbetűs” megjegyzés szintén ugyanitt, hogy:

A kereslet-kínálat változásának függvényében a napközbeni árfolyamváltoztatás jogát a Magyar Államkincstár fenntartja.”.

Ez az a pont, ami miatt ezt a cikket fontosnak tartottam megírni. Érzékelhetően egyre több PMÁP-os konstrukció jön létre amiatt, mert remek kétéves hozama lesz az egyébként 7 éves Prémium Magyar Állampapírnak. A lakosság egy része ráadásul hitelből és/vagy jóval rövidebb időtávra tervezi megvenni e papírokat, mint a PMÁP (sorozattól függően) 4 vagy 7 éves időtávja.

A lakosság ezzel együtt már most több, mint ötezer milliárd forintot tart az inflációkövető állampapírok valamelyik sorozatában és biztos vagyok benne, hogy sokak számolnak azzal, hogy ha az infláció leesik és már nem lesz annyira vonzó a hozama, vagy amikor már megkeresték a következő két év hozamát, vagy esetleg akkor amikor megijednek valamiért és hirtelen jobban éreznék magukat forint helyett valamilyen más devizában, akkor majd akkor biztosan el fogják tudni adni egyszázalékos „díjjal” és korlátlan mértékben a Prémium Magyar Államkötvényüket.

Erről az az idézet jut eszembe, hogy „Hope is not a strategy!” vagyis a remény(kedés) nem stratégia. Bízzunk benne, hogy tévedek és mind az 5000 milliárd forintnyi befektető valójában úgy készült a likviditásával, hogy ha változnának a korai visszaváltási feltételek, akkor nyugodtan ki tudja ülni lejáratig a PMÁP-ját, mint ahogy abban is bízom, hogy ugyanezen befektetők nem egyszerre fogják valamiért úgy gondolni, hogy ideje eladni a PMÁP-ot és nem akarnak majd 5000 milliárdnyi kötvényt egyszerre a kincstárra önteni, és abban is bízom, hogy amikor esetleg mégis sokan egyszerre szeretnének visszaváltani, akkor majd a Kincstár megengedheti magának, hogy kifizessen zsebből, vagy friss kibocsátásból, ha szükséges akár forint nyomtatásából (akár a forintot jelentősen gyengítve) annyit, amennyit a lakossági visszaváltók igényelnek.

Mindenesetre „hope is not a startegy”! Azt javaslom mindenkinek, hogy 4-7 éves befektetésnél gondolja át az ideálistól eltérő forgatókönyveket is, és legyen „B” terve, meg akár „C” terve is, ha mégsem a legideálisabb forgatókönyv következne be. Egy felelős befektetőnek ez elengedhetetlen feladata, egy portfóliókezelőnek pedig egyenesen kötelező!

inflációkövető állampapír

Szeretnék rendszeresen értesülni a friss tartalmakról