A vinyl formátum a 80-as évek közepén élte fénykorát, mígnem a kazetták és a kompaktabb CD-lemezek vették át a helyét. Mostanra pedig a zenehallgatást teljes mértékben forradalmasították a streaming platformok: minden előadó egy helyen, bárhol, bármikor.

Azonban van egyfajta varázsa a bakelit hallgatásához tartozó rituálénak, amit nem helyettesíthet teljes mértékben a Spotify.

Óvatosan kivenni a lemezt a tokból, felnyitni a lejátszó tetejét, ráhelyezni a bakelitet, és megigazítani a tűt. Ez a zenehallgatás egy sokkal tudatosabb módja, tevékenység és nem háttérzaj. A hangzásáról még hozzáértők is ódákat zengenek, de amatőrként is érezni, hogy ez valami más. Sokkal melegebb, valódibb zene, apró recsegés a lejátszás elindulásakor: a tökéletlenség tökéletessége. Jelenlegi világunknak pedig úgy látszik, szüksége van erre a formátumra. A rohanásban, a fejlődő technológia és a sokadik iPhone modell korában jóleső egy kicsit lelassulni. A bakelit ma már olyan, mint egy meghitt gyertyafényes vacsora a rohanós hétköznapokban, vagy egy ajándék kicsomagolása gyermekként karácsony reggelén.

A bakelit trendszerű visszatérésében fontos szerepet tölt be, hogy egyre több területen támaszkodunk a digitális világra, ilyen például a munka, a tanulás és a szociális élet, így az egyensúly megtartása érdekében életünk más részeiben próbálnunk analóg alternatívákat keresni. Pont emiatt nem is az idősebb generációk, hanem a fiatalok körében népszerűek igazán jelenleg az ilyenfajta eszközök. A digitalizáció nem újkeletű dolog, de érezhetően felgyorsult az elmúlt pár évben. Ennek több oka is van, köztük a pandémia és az emiatt előtérbe kerülő home office. Ez a folyamat hasonlóan zajlott a bakelit esetén is, az eladások száma ugyan már több mint egy évtizede töretlenül emelkedik, de az elmúlt pár év dobott csak igazán sokat a lemezek népszerűségén.

Emellett érdekes, hogy a megnövekedett keresletben szerepet játszik egy olyan újfajta jelenség is, amelyről korábban írtunk már. A Fed szerint Taylor Swift a pandémia előtti szintekre hozta vissza az egyébként elég lassan talpra álló amerikai turizmust teltházas koncertjeivel. Felpörgeti az amerikai gazdaságot, és egy elemző cég számai szerint csak ez a turné 5 milliárd dollárt adhat hozzá a teljes világgazdasághoz. Nem véletlen, hogy a „Taylorizmus” a bakelit lemezek visszatérésénél is meghatározó szerepet játszott: ő volt az első előadó a 80-as évek óta, akinél a bakelit albumok eladási száma már magasabb volt egy 2022 végén megjelent lemeze esetén, mint a CD formátumé. Illetve ugyanez az album az Egyesült Királyságban az elmúlt évszázad legtöbbet eladott vinyl lemeze lett. Pedig nem is mindenki tudja meghallgatni, a 2022-es Billboard adatok alapján a bakelit vásárlók 50 százalékának nincs lejátszója. Tehát a rajongói magatartás, a közösségimédia-trendek és a gyűjtés, mint hobbi, a zenehallgatás élményén felül növeli a bakelit keresletet.

A pozitív növekedési trendet látva a teljes zeneipar újra fókuszba helyezte a formátumot, ami plusz egy tényező a hirtelen keresletnövekedésében. Újításként modern technológiával ötvözték a régről ismert analóg lemezjátszókat, így megjelentek a bluetooth hibrid modellek, és míg 2013-ban csak 200 millió dollár értékben adtak el készülékeket az Egyesült Államokban, ez a szám 2022-re 600 millióra nőtt. Emellett a kiadók visszahozták a bakeliteket az új album megjelenések marketingjébe. Limitált lemezek egymás után kerülnek piacra, egyedi borítókkal, bónusz zeneszámokkal és különböző egyedi színekben.

A gyártósorok kezdetben kifejezetten nehezen tudták felvenni a tempót a megnövekedett kereslettel, még jelenleg is sorra nyílnak új létesítmények. Az Egyesült Államok számos részén, többek között például Detroitban és Charlotteban építenek gyárakat, a már meglévő gyárak pedig milliárdokat fektetnek be bővülésükbe. A Memphis Record Pressing 28,8 millió dollárért növeli napi 125 ezerre a gyártósorról legördülő lemezek számát, miközben az eddigi legmagasabb szám napi 60 ezer volt. A bővítéssel már ők a legnagyobbak a gyártók között, évi 45 millió új lemezzel. Ezek pedig nem egyszerű folyamatok, a legtöbb gyártáshoz szükséges alkatrészhez ugyanis egyszerűen nincsenek beszállítók. A legalapvetőbb apró komponensekre kell várni, hogy befejezzenek majdnem használatra kész gépeket. Emellett pedig a gyártási folyamatokat is nehéz betanítani az új munkavállalóknak. Nem egyszerű újraéleszteni egy egyszer már halottnak hitt iparágat.

A nehézségek ellenére azonban úgy tűnik, mégis megéri:

2022-BEN 41 MILLIÓ LEMEZT ADTAK EL CSAK AZ USA-BAN, EZZEL 1,2 MILLIÁRD DOLLÁR BEVÉTELT GENERÁLVA, ÉS 1987 ÓTA ELŐSZÖR FELÜLMÚLVA A CD-ELADÁSOK SZÁMÁT,

ami csak 33 millió volt a tavalyi évben. (Persze ez a CD-piac teljes összeomlását legalább annyira, vagy még inkább mutatja, mint a bakelit felemelkedését.) Ezt követően pedig már 2023 első félévében is, 21,7 százalékos emelkedés látszott a bakelitlemez eladások számában.

A bakelit formátumot pedig az előadók is jobban szeretik, mint a Spotify streameket. Miért? Könnyen párhuzamot lehet vonni filmiparral és az aktuális forgatókönyvírói sztrájkkal (2023 Writers Guild of America strike). A Netflix és hasonló óriások térnyerésével és saját gyártású filmjeikkel/sorozataikkal teljesen megváltozott a néző elé kerülő tartalmak mennyisége, tartalma és hossza is. Évente korábban 80, ma már 500-550 új sorozat kerül gyártásra, és ez a formátum kezdi felemészteni a filmipart: 22 helyett ma átlagosan 8 epizódos évadokat látunk, ami a korábban közel egész évre, most csak pár hónapra ad munkát és ezzel megélhetést az íróknak. Iletve a streamelt tartalmak után alacsonyabb jutalékot is kapnak, mint a televízióra tervezettekből.

Ugyanez a zeneiparra átfordítva így néz ki: kezdetben a streamingnek inkább az előnyei látszottak, hiszen szinte teljesen megszüntette a kalóz letöltéseket, és pár kattintással tényleg bárhol bármikor elérhetővé tette a zenehallgatást. Mára azonban megváltoztatta a teljes zeneipart, sőt magát a zenét is: például a platformokra felkerülő tartalmak struktúráját és hosszát. A Spotifyon például ahhoz, hogy egy dal meghallgatottnak minősüljön, az első 30 másodpercét kell lejátszani, így az új dalok jelentős része már azon elv alapján épül fel, hogy az első fél percre kell helyezni a legnagyobb hangsúlyt. Előbb jön a refrén, többször ismétlődik a dalszöveg. A zene minőségét kompromittálja a kiadott dalok mennyisége. Egy stream spotifyon 0,003-0,005 dollárt (1-1.8 Forint) jelent egy előadónak. Ez viszont elég leegyszerűsített struktúrát ad: több dal = több megtekintés = több pénz.

Már volt olyan együttes is, akik jelezve a rendszer hibáit, egy 1000 dalos albumot tettek közzé, ahol mindegyik zenéjük 30 másodperc hosszú. A jogdíjak kapcsán pedig már akadt olyan nagyobb előadó is, aki eltávolíttatta a dalait a platformról, amíg nem tudtak megegyezni.

Mindeközben a fizikai vinyl lemezek eladása után sokkal kedvezőbb juttatást kapnak. Minden eladott lemez után 15-20 százalék zenei jogdíj (Royalty rate) illeti meg az előadót. Ez egy átlag vinyl lemeznél, ami 20-30 dollár, minimum 3 dollár jogdíjat jelent eladott lemezenként, ami 1000 forint feletti összeg. Ha azonban egy nagyobb előadóról van szó, és maradhatunk a már említett Taylor Swiftnél, egy új vinyl már inkább 20 ezer forint (kb. 55 dollár) környékén vásárolható meg, ami után legalább 3000 forint jogdíj (8-9 dolllár) jár. A tavaly megjelent, Egyesült Királyságban az elmúlt évszázadban legtöbbet eladott bakelitből csak 2022-ben 945 ezer darabot adtak el világszerte összesen (úgy, hogy az album csak októberben jelent meg). Ez majdnem 3 milliárd forintot jelent az előadónak. Ugyanezen bevétel eléréséhez Spotifyon közel 3 milliárd streamre van szükség.

Összességében úgy tűnik, hogy a zeneiparnak, az előadóknak és a hallgatóknak is szüksége van arra a felfrissülésre, amit a bakelit adhat. Ugyan az esztétikus analóg formátum nem fogja lelökni a streaminget a trónról, (már csak az árazása miatt sem, hiszen míg egyetlen lemez 20-30 dollár, az egy havi spotify előfizetés csak 6 dollár) azért alábecsülni sem szabad a nosztalgia erejét.