(A cikk teljes terjedelemben a forbes.hu-n jelent meg 2024. december 3-án, Giving Tuesday napján. Az alábbi változat a szerző által került rövidítésre.)

Filantrópiában a Balkán is megelőz bennünket

Az adakozás itthon elsősorban ad-hoc, esemény-jellegű, katasztrófa- vagy krízisfókuszú, és jellemzően a decemberi időszakra koncentrálódik. Az adományozások körülbelül 30%-a az ünnepek előtt és alatt történik. A Magyar Vöröskereszt 2023-as kutatása szerint a magyarok 58%-a szokott adakozni, de rendszeresen mindössze 19%.

A World Giving Index alapján Magyarország a középmezőnyben van, de a Global Philanthropy Environment Index szerint átlag alatt teljesítünk, különösen a szociokulturális környezet szempontjából. A globális átlag az ötfokú skálán 3.63. Magyarország a 3.14 összesített pontszámával, és egyenként is mind a hat szempont (az NGO működés könnyedsége, adókedvezmények, határokon átívelő jótékonyság, politikai, gazdasági és szociokulturális környezet) alapján átlag alatt teljesít, a régióban és a Balkánhoz képest is.

A filantrópia terjedésének egyik nagy akadálya a jogi szabályozás és az adóösztönzők hiánya. Míg a cégek adókedvezményt érvényesíthetnek, addig az egyéni vállalkozók és a magánszemélyek nem jogosultak kedvezményre, ha adakoznak

Megtanulni adni létszükséglet egy társadalomban

Az odafordulásnak hosszú távú hatása van az adakozó és a támogatott közösségek életére egyaránt. Erősíti az önbecsülést és az elégedettséget, ahogy a közösségi integrációt is. Javítja az életminőséget, és segít fenntartható fejlődési pályák kialakításában. A jól célzott adományok elősegítik a szolidaritást, hozzájárulnak a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentéséhez, és erősíthetik a közösségek önállóságát, összetartását, felelősségvállalását.

A cégek az adományozói piac fontos szereplői, a civil szervezetek finanszírozásához 12%-ban járulnak hozzá, bár a lakosság elsősorban tőlük várna nagyobb szerepvállalást. A kutatások szerint a cégek többsége évente 1-15 millió forintot fordít CSR tevékenységekre, és csak 10%-uk költ 100 millió forintnál többet. A Bridge Budapest 2022-es Legacy Riportja szerint tízből kilenc üzleti vezető látja felelősségét a jövő alakításában, de kevés cég rendelkezik tudatos stratégiával. A jelenlegi programok többsége a márkaépítéshez kapcsolódik, és a magyar cégek a társadalmi felelősségvállalásban csak az elkötelezett szinten állnak, de az ESG-szabályozás változást hozhat.

Fontos lenne, hogy a cégek a társadalmi tevékenységeket befektetésként kezeljék, nem pedig azonnali megtérülést várjanak. Az üzleti oldal gyakran gyors változást remél, de a társadalmi folyamatok lassabbak, és a kölcsönös megértés hiánya akadályozhatja az együttműködéseket. A sikeres cégek megértik, hogy érzékenységük kifelé és befelé is előnyt jelenthet.

Mi a helyzet a nagy adományokkal?

Számos kulturális, oktatási és egészségügyi intézmény fejlesztése nem valósulhatott volna meg nagy magánadományozók nélkül. Bár komoly filantróp hagyományaink vannak, a major donorok száma messze elmarad a lehetőségekhez képest, és sokan magánügyként kezelik adományaikat. Magyarországon a „nagy adomány” fogalma gyakran egymillió forintra korlátozódik, míg Nyugat-Európában ez akár százmilliós összegeket jelent. Az adományozói kultúra fejlesztéséhez szükség lenne a vagyonos magánszemélyeket segítő szolgáltatásokra, mint például jogi és adózási tanácsadás, ahogyan azt már néhány hazai szereplő elkezdte. Az első fecskék közé tartozik a Jalsovszky Ügyvédi Iroda Adományozói ABC-je, amely segíti az adományozókat a jogi és adózási kérdésekben való eligazodásban, így támogatva a civil társadalmat és az adományozók bizalmát.

A tehetős magánszemélyek körében tartott gálavacsorák is jelentősen kisebb összegeket hoznak, mint a régió más országaiban. A nagy családi magánalapítványok száma is alacsonyabb, különösen Csehországhoz és Lengyelországhoz képest. Nyugaton a nagyobb vagyonhoz nagyobb felelősség társul, és a társadalmi problémák megoldásáért tett lépések példát mutatnak. Ezt a szemléletet itthon is erősíteni kellene, hogy az adományozási kultúra fejlődjön, és a civil társadalom nagyobb támogatást kapjon.

A világ számos pontján nem szorul magyarázatra, miért jár a nagyobb vagyon nagyobb felelősséggel. Nyilván, mert ezeken a helyeken a vagyon több generáció óta halmozódik és a múlt sem üzeni azt, hogy nem csak önbizalom kérdése, újratermelhető és tovább adható-e a következő generációknak. Ahol ez nem árnyékolja be a lehetőségeket, ott úgy gondolkodnak, hogy annak, akinek több van, a lehetősége is több tenni az erőforrások igazságosabb felhasználásáért és a társadalmi problémák megoldásáért. Mindez a nagyobb vagyon adta befolyás és láthatóság okán, ami komoly üzenet és példa a társadalom többi tagja számára is.

A nők, mint a jövő filantrópjai?

Izgalmas kutatás jelent meg a közelmúltban. A UBS Global Wealth Report szerint a baby boomer generáció tagjai 84 ezer milliárd dollárt fognak átörökíteni, és nők fogják kezelni e vagyon nagy részét. Ma már a világ dollármilliárdosainak több mint 11%-a nő, és ez a szám folyamatosan növekszik. Vagyis a következő évtizedek egyik lehetősége a női adományozók szerepének növekedése.

A nők mellett a fiatalabb generációk is új adományozási szokásokat mutatnak. A National Philantropic Trust UK azt írja, a nagyszüleiktől a következő 20-30 évben várhatóan akár 30 trillió dollár vándorol a fiatalabbakhoz. Ezek az adományozók transzparenciát és autentikusságot várnak el a civil szervezetektől, amelyeket támogatnak. Épp ezért hajlandóak időt fordítani arra, hogy feltérképezzék az ügyeket, a szervezeteket. Nyitottabbak a tanácsokra is, mint az idősebbek. Sokkal rendszeresebben adományoznak, és az életük részévé teszik a jótékonyságot – akár a márkaválasztásukon keresztül is. Az aktív digitális jelenlétük miatt többségük elvárja, hogy a civil szervezet, amit támogat jelen legyen a közösségi médiában, ennek hiánya az első számú oka annak, ha nem adnak. Befektetéseik esetében is jóval nagyobb arányban veszik figyelembe a pozitív társadalmi hatást, és fontos ügy számukra a fenntarthatóság.

Hogy ebből a trendből mikor és mi lesz érzékelhető nálunk, az nyilván a gazdasági helyzet függvénye is. Az mindenesetre trendnek látszik, hogy az influenszerek hatása már most erősödik. Ahogy külföldön, itthon is többen arra buzdítanak, hogy a fiatalok kövessék akár ki azokat a cégeket, közéleti szereplőket, akik nem állnak ki ügyek, társadalmi kihívások mellett.

A Harmadik 1%: új adakozási stratégia

Hogyan mozdulhatnánk el egy fenntarthatóbb és hatékonyabb adakozási kultúra felé? Az egyik megoldás a „Harmadik 1%” stratégia lehetne, amely arra buzdítja az embereket, hogy ne csak a jövedelmük egy részét, hanem az idejüket, a tudásukat, az eszközeiket, azaz az erőforrásaik 1%-át is adják/adhatják a közösségi ügyekért, és itthon éppen a Bridge kezdeményezése. Ez a stratégia nem pluszt kér, „csak” tudatosságot. Több nemzetközi előképe is van. Például a Pledge 1% amerikai mozgalma, amit Marc Benioff, a Salesforce vezérigazgatója, valamint az Atlassian társalapítói, Scott Farquhar és Mike Cannon-Brookes kezdeményeztek. A mozgalom célja, hogy inspirálja a cégeket világszerte, hogy éves bevételük, idejük vagy termékeik 1%-át jótékony célokra ajánlják fel.

Nem véletlen, hogy éppen az 1% a bűvös szám, és ragaszkodnak hozzá a kezdeményezők. Látják, értik, élik, hogy tudatos tervezéssel valaminek a 99%-a nagyjából mindenre elég. Az így megmaradó 1% pedig világokat mozgathat meg. A kulcs, hogy előre és mindenbe betervezendő. Ez a szemlélet túlmutat az anyagiakon, és a mentális és morális tőke felhalmozását segíthetné elő, ami hosszú távon a gazdasági és társadalmi stabilitás alapja lehetne.

Az adakozás, mint morális tőke

Ahhoz, hogy a filantrópia és az adakozás ne csak egy szűk réteg „hobbija” legyen, átfogó szemléletformálásra van szükség. Az adakozás nemcsak a társadalmi felelősségvállalás, hanem a személyes értékek kifejeződése is. Lehetne új státuszszimbólum. Az aktív filantróp tevékenységek hozzájárulnak a közösségek erősödéséhez, a társadalmi kohézió növeléséhez és a helyi problémák hatékonyabb kezeléséhez. Az egymásra utaltság korában és a szűkösség időszakában ez különleges erőforrás lehetne.