A befektetés művészetéről

A századelő Budapestjén, egy jómódú likőrgyáros gyerekeként született André Kostolany (Kosztolányi Endre) egy nagyon más világ, egy korábbi évszázad ízig-vérig polgára volt, akit büszkeséggel töltött el, ha nem holmi befektetőnek, vagy (még rosszabb!) közgazdásznak titulálták. Ő egy nagybetűs Spekuláns volt, aki közel 80 év tőzsdei és gazdasági tapasztalatait, anekdotáit foglalta össze utolsó nagy művében, A befektetés művészetében.

Az idős (de a végsőkig aktív) André Kostolany
Forrás: Booksi.hu, Alinea Kiadó

Néhány – minden logika és cél nélküli, de engem olvasás közben szórakoztató és/vagy elgondolkodtató – idézet egy korábbi befektetői korszak nagy Spekulánsától, egy olyan könyvből, ami összeségében sokkal több bölcsességet és (közérthető) szakmaiságot hordoz magában, mint a kiragadott sorok:

Hogyan lesz valakiből spekuláns?

„Körülbelül úgy, ahogy az ártatlan kisleány kóstolgatja a világ legősibb foglalkozását. Először kíváncsiságot érez, majd élvezi, végül már csak a pénzért csinálja.”

A pénz – a szabad világ értékmérője

„Szerencsére akadnak olyan emberek is, akik nemcsak mérlegelik, hogy mit is vehetnének a pénzükből, hanem meg is veszik. Élvezni szeretnék az életet. Nem érik be az étlap tanulmányozásával, enni is akarnak. Ha nem létezne ez a fajta, ki kellene találni, mert különben örökös deflációban élnénk.”

Gyors meggazdagodás

„Véleményem szerint három lehetőség létezik a gyors meggazdagodásra:

1. előnyös házasságkötés,

2. szerencsét hozó üzleti ötlet,

3. tőzsdei spekuláció.

Természetesen örökség vagy lottónyeremény révén is gyorsan milliomossá lehet válni, de az az előző hárommal ellentétben nem irányítható tudatosan.”

A spekuláció egyidős az emberiséggel

„Az első, a történetírásban is megörökített spekuláció az egyiptomi József nevéhez fűződik, aki igencsak nyaktörő spekulációkba bocsátkozott. A fáraó amilyen tehetséges, olyan éleslátó pénzügyi tanácsadója urának a hét kövér és hét sovány tehénről szóló álmából a megfelelő következtetéseket vonta le. A hét bőséges esztendő alatt hatalmas gabonakészleteket halmozott fel, melyeket aztán a hét szűk esztendőben jó áron sikerült eladnia.  Igaz, azt ma sem tudjuk, hogy őt tarthatjuk-e a tervgazdálkodás négyezer éves atyjának, aki azért tartalékolt, hogy a későbbi gabonahiányt fedezni tudja, vagy pedig csak egész egyszerűen – honni soit qui mal y pense* – a történelem első spekulánsa volt, aki abból a célból vásárolt fel készleteket, hogy később drágán adjon túl rajtuk.”

*Franciából: Szégyen arra, aki rosszra gondol!

Férfiak és nők és pénz

„A többséggel ellentétben nem tartom elítélendőnek, ha egy nő a pénze miatt szeret bele egy férfiba. A pénz a férfi sikerének ékes bizonyítéka, és a nőt ez bűvöli el.”

A befektetési alap: a befektetők autóbusza

„Egy ifjúkori barátom, Végh Imre Amerikában a befektetési alapok egyik úttörőjének számított… A befektetési alapot az autóbuszhoz hasonlította, amely minden olyan ember számára alkalmas közlekedési eszköz, aki nem engedheti meg magának, hogy saját autója legyen…

… A befektetési alap egy kissé az étteremre hasonlít. Nemcsak a hozzávalók minősége a döntő, hanem a főszakács konyhaművészeti adottságai is. Egy konyhafőnök elsőrangú alapanyagokból is készíthet csapnivaló ételeket. Az igazi nagy konyhaművész azonban a legegyszerűbb anyagokból is ízletes ételt varázsol.”