Nagy vonalakban azt vetette fel az ötletgazda, hogy a látóterébe került részvényt azért árazta le (szerinte tévesen) a piac, mert a mesterséges intelligencia térnyerése és az Amazon hirdetési piacra történő belépése ronthatja az adott cég kilátásait.

Mivel az Amazon egyike a mélyelemzés és folyamatos monitorozás által követett minőségi-növekedési cégeknek a FALCON Method szolgáltatásban, az AI pedig mára megkerülhetetlen témává vált (amiről mindenkinek van véleménye), úgy éreztem, hogy képben vagyok. Első hallásra számomra indokolhatónak tűnt a leárazás. Legalábbis elég erősnek ítéltem meg az ellenirányú tényezőket.

Tartós, strukturális ellenszél

Véletlenül se mondom, hogy nem lehet az ilyen „árral szemben” szituációkkal jól keresni, ehhez azonban az kell, hogy

A. Ne legyen igaza a piacnak, azaz indokolatlanul büntesse egy cég részvényét.
B. Vagy pedig lassabb a sorvadás, mint ahogy a pánikoló piac beárazta.

Az elsővel kapcsolatban lehet ugyan véleményed, a megalapozott értékítélethez azonban rengeteg olvasás és önálló gondolkodás szükségeltetik. Legtöbbször sajnos kiderül, hogy a piac azért nem teljesen hülye, és mégse reklámáras a részvény, amit annak hittél.

A második esetben abból profitálhatsz, hogy a kiszemelt cég következő néhány negyedéves (esetleg éves) eredményei nem annyira drámaian rosszak, mint a piac várta, így az értékeltségi szorzó felfelé korrigálhat, megágyazva egy nyerő kiszállásnak.

Kicsit olyan ez a befektetési megközelítés, mint egy ellenáramoltatós medencében erőből úszni. Talán elküzdheted magad a szembe falig az odakészített jutalom sörért, de ha a vártnál erősebb az ellenáram (jelen esetben az Amazon és az AI negatív hatása), akkor esélyed sincs jó (vagy legalább vállalható) negyedéves eredményeket látni és megfelelő hozamot zsebre tenni. Jóval gyakoribb, hogy a lefelé csorgó részvényárfolyam értékcsapda (value trap) szituációba zár, amiről a Túl az osztalékon könyvben részletesen írok. (lsd. 472. oldal)

Egy biztos: minél tovább csinálod ezt az árral szemben úszást, annál jobban belefáradsz. 43 évesen (20+ év befektetési tapasztalattal) én ma ilyen szituációkat már nem szívesen játszom meg. A telefonon felvetett ötletről is az első percekben tudtam, hogy nem nekem való.

Megatrend, azaz tartós hátszél

A medencés analógiánál maradva, párszáz triatlonos úszóedzéssel a hátam mögött jobban tetszene egy olyan helyzet, hogy sodrásirányban felfekszem a vízre és erőlködés nélkül eljutok a másik partra, ahova addigra átviszik a jutalomsört. (Az edzőnk repertoárjában nem szerepelt ilyesmi…)

A befektetések területén mindez annak felel meg, amikor olyan cégek részvényeit részesíted előnyben, melyek esetén nem azon kell aggódni, hogy lesz-e még piacuk és életképes üzleti modelljük pár év múlva, hanem olyan trendet lovagolnak meg, ami szinte garantálja a növekedésüket. (A „Szupertrendek kontra üzleti ciklusok” című írásban olvashatsz erről bővebben, a Túl az osztalékon könyv 383. oldalán.)

A teljesség igénye nélkül: a felhőszolgáltatások terjedése, a kiberbiztonság felértékelődése, a készpénzes fizetés digitális alternatívákkal történő helyettesítése, a chipek vagy éppen az ETF-ek piacának dinamikus bővülése egytől egyig olyan hajtóerők, melyek látványosan (és sok esetben elég jól előrejelezhetően) támogatják bizonyos vállalatok növekedését.

A piac természetesen az ilyen esetekben sem vak: ha előre látszik a növekedés, akkor az általában be is van árazva. Amiért mégis lehet jó befektetési lehetőségeket találni az ilyen „hátszeles” szituációk között:

• A növekedés tartóssága szinte sosincs korrektül beárazva. Ez egy strukturális piaci hiba, amit a faktoralapú befektetők ki is használnak. (Mármint azok, akik bírják gyomorral az átmeneti, esetenként hosszú alulteljesítést is.) Az alábbi videóban találsz erről infókat:

• Olykor egy-egy negyedévnyi megbicsaklásra (váratlanul rossz eredményre) vagy éppen egy nyilatkozatra fókuszálva átmenetileg leáraz a piac olyan vállalatokat is, melyek hosszú távú kilátásai hibátlanok. Ez történt a közelmúltban az Alphabet-tel:

• Amennyiben „csak” korrektül van beárazva a növekedés, akkor is szépen kereshetsz ezekkel a kivételes helyzetben lévő cégekkel, mert a fundamentális hozamuk önmagában is kielégítő. A részvénypiaci szerencsejátékosok többsége persze nem fordít kellő figyelmet a teljes hozam komponenseinek elkülönítésére. (A „Hozam-hipnózis” című írásban volt erről szó.)

A legjobb ezekben a szituációkban, hogy ha a fősodorral kapcsolatban igazad van, akkor évek múltán se kell eladnod az adott részvényt, hanem sokáig úszhatsz az árral és profitálhatsz abból, hogy ezek a kivételes helyzetben lévő cégek kiemelkedő jövedelmezőséggel tudják az üzletmenetükbe visszaforgatni a megtermelt plusz tőkéjüket, ezáltal látványosan gazdagítva részvényeseiket. Ez a „nem kell eladni és új célpontot keresni helyette” egy rendkívül ütős érv a „tartós hátszeles” irányzat mellett. (A Magyarországon ismeretlennek számító Josh Tarasoff gondolatai erősítenek erre legjobban rá. Lsd. Túl az osztalékon könyv 348. oldal.)

A rutin meg az évek…

Azt látom és olvasom, hogy az életkor és tapasztalat gyarapodásával „szokás” áttendálni az árral szemben úszás (a FALCON Method hírlevélben Fallen Angel néven emlegetett stratégia) felől a minőségi-növekedési (EVA Monster) irányzat felé. Ellentétes irányú elmozdulásról nem igazán lehet hallani ismert befektetők körében.

Az „Értékalapú kontra növekedési: félrevezető és félreértett” című írásomban (Túl az osztalékon 264. oldal) megemlítem, hogy Benjamin Graham, az értékalapú befektetés atyja, a jelen írás szerinti „ellenszeles” irányzat képviselője is bevallottan többet keresett egyetlen hosszú távú (minőségi-növekedési) befektetésén, mint az összes többin. Ráadásul messze nem egyedi az ő esete!

Magyar befektetők között is ismerek olyat, aki a kirakatba az értékeltségi visszapattanásra játszó ügyleteit teszi, miközben a teljes befektetési hozama döntő többségét egyetlen olyan pozíció adja, ami egyértelműen a „sodrást meglovagoló” EVA Monster stratégiába illik. (A vállalat fundamentális teljesítménye hozott sokat a konyhára, nem pedig az értékeltségi szorzó pozitív korrekciója.) A tények magukért beszélnek.

Hálás vagyok a gondolatindító telefonbeszélgetésért, melynek nyomán egy hosszabb futás alatt összeállt a fejemben ez a kis összefoglaló. Befektetési kalandozásaim korábbi szakaszaiban értékeltem volna, ha egy ilyen írás szembe jön…